Józsi bácsi elmegy a kocsmába, rendel egy pohár pálinkát, és leül a pult melletti székre.
A kocsma fullextrás, van benne tévé, hát Józsi bácsi gondolja, megnéz egy kis focit.
Míg várja a pálinkáját, a szomszédos asztalnál egy fiatal srác ücsörög, látja, hogy Józsi bácsi feszülten bámulja a képernyőt.
Odafordul hozzá, és megkérdezi:
– Mit nézel, Józsi bácsi?
– A magyarok játszanak, unokám!
A srác nevet, és mondja:
– Azért nem ártott volna egy másik sorozatot nézni, mert itt csak vereség vár!
– Hát biz’ az igaz, de már az is öröm, ha a tévé kimegy a tévéből, és nem a bírót küldjük el melegebb éghajlatra!
Józsi bácsi nevet, aztán belekortyol a pálinkájába, de a végén szomorúan mondja:
– Azért nem értem, hogy a hajdani aranycsapat mivel tudott ennyire, amikor most már a fiatalok felnőttkorban a székre lapultak!
– Lehet, hogy a régi titokban van.
– Melyik titokban?
– Hát a titkos tökfilkós pénztárcában!
Van a kis faluban egy szegény ember, aki mindig megpróbálja eladni a portékáját.
Nem sok sikerrel, mert a falubeliek jól ismerik őt, és nem cserélnek a bicskája ellen.
Egy nap úgy dönt, hogy mélyen a zsebébe nyúl, és elmegy a városba, hogy ott árulja el a kotyvalékait.
Az első nap semmi eredménnyel nem zárult, de a második napon már mindenki a piacon volt.
A fiatalasszonyok a virágokat árulták, az idősek pedig a hagymát.
A szegény ember, miközben a portékáját árulta, észrevett egy idős hölgyet, aki egyedül ült a padon.
Odament hozzá, és megkérdezte:
– Nincs kedved venni valamit?
– Ó, dehogy, kicsikém, én már csak nézelődöm.
Jólasszony kicsit csendben ült, és miközben a férfi árulta a portékáját, a férfi folyamatosan próbálta meggyőzni, míg végül egy pici ajándékcsomagot is becsempészett neki.
A hölgy elmosolyodott, és kérdezte:
– Mondd, kisfiam, miért adsz nekem ajándékot?
– Mert örülök, hogy láthatom a kedves mosolyát!
Két barát beszélget a régi szép időkről.
Azt mondja az egyik:
– Emlékszel, régen mennyire imádtuk a foci meccseket?
Mennyit szurkoltunk, és mennyire megőrültünk, ha a csapat nyert?
A másik nevetve válaszol:
– Persze, de ma már nem tudom, mikor láttam utoljára összesen tíz emberből álló szurkoló csapatot!
Habár egy kis csoport ki nem hagyta a szurkolást, a régi idők szelleme elfeledésbe merült.
– Emlékszem, akkoriban még csempéztük a csapatnevünket a buszokra is, és ott ültünk órákig, várva a mérkőzést!
– Ma már csak a tévé előtt ücsörgünk, és mérgünkben szinte mindig meghalna a csapat, de legalább kényelmesek a kanapék!
– Hát tényleg, de legalább a sör nem került többe, mint a legjobban megérdemelt győzelmet ünneplő bulink!
Az öreg néni boltba megy, és vesz egy kiló uborkát.
A pénztáros megkérdezi:
– Honnan jön ez a sok uborka, néni?
– Hát, tudja fiam, kertész vagyok, és most érik a termés!
– Jó, de vajon miért csak uborkát veszel?
– Mert a többi zöldség ötletet ad nekem az uborkát illetően!
A pénztáros csak néz, és mondja:
– Értem, de azért nem csak az uborkát kellene néznie!
Az egész séf meséje mindent feldobna!
– Hát ez a baj, fiam, nem vagyok már fiatal, nem bírom el a terheket; most már csak az uborkával foglalkozom.
Két öreg barát sétál a faluban.
Az egyik így szól a másikhoz:
– Te, nem láttál már egy régi barátunkat?
– Ki az?
– Hát tudod, az a nagy bajnok, akit mindig átdobtunk a foci meccsek alatt?
– Ja, őt senki sem látta már, mióta családja lett!
– Bizony, utoljára akkor láttam, amikor még együtt rúgtuk a bőrt, de azóta eltűnt, mint a szél!
– Mondjuk, lehet, hogy még mindig focizik, csak titokban!
– Titokban?
Vagy az ő titkos taktikáját használja most?
– Képzeld, egyszer meglátogattam a családját, és nyolc kiskutyával tértem haza!
– Hát ő bizony nem felnőtt egy kicsit sem!
A tanár megkérdezi a diákoktól:
mit jelent a bölcsesség?
Erre az egyik diák így válaszol:
– Tudja, tanár úr, bölcsesség az, ami a főzési tanulással sok ízletes ételt eredményez.
A tanár összecsapta a kezét:
– Hát nem egészen így van, de a szándék megvan!
Majd a másik diák odaszól:
– Képzelje, tanár úr, éppen ma reggel álmodtam, hogy főzök egy igazi klasszikus magyar ételt, de először el is felejtettem, hogy mit kell csinálni!
– Jól jönne némi bölcsesség ettől függetlenül, nem?
– Igen, de lehet, hogy csak egy kis sót kellett volna adni az emlékhez!
Két vadásztársat látni az erdőben, a fák között.
Az egyik vadász csendben fekszik a földön, míg a másik társa válogatja a lőszereket.
– Miért fekszel ott?
– kérdezi az egyik.
– Mert várok az állatokra – válaszolja a másik.
– De hát mit vársz, hisz az állatok mind elmennek, ha mi itt vagyunk!
– Hát éppen ezért várok!
A másik vadász nevetve megszólal:
– És mi van, ha a teknősbékát találod meg?
– Akkor egy jó szendvicset csinálok belőle!
– Komolyan?
– Hát persze, lehet, hogy még meg is tartanám a barátaimnak!
A feleség megkérdezi a férjét, hogy mit csinál a számítógépével.
A férj erre így válaszol:
– Éppen az új hobbimnak kezdtem neki, végre kialakítottam egy laptopot!
– Hogy jön ez a listához?
– Hát, tudod, a listám a hobbijaimat tartja nyilván!
– Szóval a laptop a hobbid is lett?
– Igen, most már nem csak képeket csinál, hanem több órányi szórakozást is biztosít!
– És vazze, még semmi sem sikerült belőle?
– A hobbimtól fél fát loptam, de az irodalom ivott véget!
Két lány beszélget a sunnyogó fiúkról.
Az egyik lány így mondja:
– Szerinted hányan mernek megközelíteni minket?
– Hát én úgy tudom, hogy minimum öt fiú van a közelben!
– De nem szóltak szinte egy szót sem!
– Talán a fiúk már annyira megijedtek tőlünk, hogy elfelejtették, hogyan kezeljék a lányokat!
– Igazad van!
De meg fogunk találni valakit, akivel beszélhetünk!
– De bazeg, mivel elriasztották az összes srácot!
– Talán jobb, ha kislányok maradunk, mint vadászkutyák!
