Kiss úr egy hatalmas rózsacsokorral állít be a kórházba, ahol a felesége épp egy gyermeknek adott életet.
�-römittasan felesége nyakába borul.
Ezalatt a nővérke elsiet, hogy behozza nekik a babát.
Azonban amint Kiss úr meglátja a gyermeket, elfehéredik:
“de hát ez fekete!
”
“Ne ijedj meg!
” kiáltja az asszony; “nem úgy van, ahogy esetleg gondolod!
Egyszerűen túl kevés volt a tejem, hogy megetessem a bébit, ezért mellém adtak egy fekete dadát, hogy ő etesse meg a kicsit.
És ennek most ez a hatása, amit látsz.
De majd idővel megoldódik a dolog….”
Amint hazaérnek, leül Kiss úr, hogy édesanyjának is elújságolja a nagy örömhírt.
“Anyám,”, írja, “épp most jövünk a kórházból.
Végre, 8 év után utódunk született.
Csak tudod, Anyám, Annának nem volt elég teje, hogy a kicsit megetesse, ezért a kórház egy színesbőrű nőt adott mellé dadának – és ez kihatott a gyerekre.
Egészen fekete lett.
De majd idővel megoldódik a dolog…”
“Kedves Fiam,” válaszolja az anyja, “engem is hatalmas örömmel tölt el, hogy végre van egy gyermeketek.
Ami a dadás dolgot illeti, arra csak azt mondhatom, hogy velem hasonlóként történt, amikor Téged a világra hoztalak.
Mivel nem volt elég tejem, de volt egy tehenünk, annak a tőgyéből szívtad aztán ki a tejet.
Azóta Te vagy a világ legnagyobb marhája…”
