Móricz Zsigmond kimegy a bácsikájához a faluba, és látja, hogy az öreg bácsi a kert végében ül, öntözgeti a virágait.
Odamegy hozzá és megkérdezi:
– Bácsi, hát mit csinálsz itt?
– Öntözöm a virágokat, Móricz.
– De hiszen esik az eső!
– Hát pedig a virágok nem tudják, hogy esik az eső!
H2
Két barát beszélget a kocsmában.
Az egyik mondja:
– Te, képzeld el, hogy a feleségem kitalálta, hogy derékbe törje a szokásos békés estéimet.
– Hogyhogy?
– Hát mindig beszél, beszél, és ha elkezdek olvasni, akkor az lett a válasza, hogy nem zavarja a nyugalmamat.
– És mit tettél?
– Hallgattam!
– Hát, de akkor miért zavar?
– Mert ezután elkezdte kérdezgetni, hogy mit olvasok, és kiszúrtam, hogy nem szeretem a könyveket a háttérzajban.
H2
A cica ül a kanapén, nézi a tévét, amikor megérkezik a gazdája.
A gazdi mondja:
– Hát te mit csinálsz itt?
A cica csak néz, de a gazdi tovább folytatja:
– Még a macskáknak is van tévéje?
A cica válaszol:
– Igen, kedves gazdi, de az tőlem különleges műsort igényel, ezért kérlek, ne zargass.
H2
Két öregúr sétál a parkban, és beszélgetnek:
– Te, szomszéd, milyen almát hoztál a fáról?
– Hát, a legédesebbeket.
– Én a legpirosabbakat hoztam.
– Akkor cseréljünk!
– Rendben, de előbb kóstold meg az enyémet!
– Miért, minek van vele a gond?
– Az almáim annyira édesek, hogy el fogsz hízni tőle!
H2
Az orvos megkérdezi a beteget:
– Hát mi lesz veled, drága barátom?
– Rémesen érzem magam, doktor úr!
– Milyen tüneteid vannak?
– Hát, az, hogy mindig fáradt vagyok!
– Hát, az nem betegség, csak öregszel.
– Nem!
Az a legrosszabb!
Úgy érzem, öregszem, hogy fáradt vagyok!
H2
Tóni bácsi mindig a falusi kiskocsmába járt.
Egy nap megjelenik a falu legújabb hirdetése:
“Mostantól nem kell piát venni, csak mesélj a kocsmárosnak!
”
Tóni bácsi boldogan odamegy:
– Hát, mesélni már tudok!
– Na, Tóni bácsi, mesélj valami szépet!
Erre Tóni bácsi elkezdett mesélni a gyerekkoráról.
A kocsmáros hallgatta, néha bólogatott, de a végén csak annyit mondott:
– Hát, Tóni bácsi, eddig még nem fizettél semmit!
H2
Béla bácsi a szomszéd kutyáját nézi, amely folyamatosan ugat.
– Mondja a felesége:
– Béla, de mit csinálsz?
– Nézegetem a kutyát!
– Miért?
– Mert az ugat, de még sosem hallottam, mint az ember a legmelegebb napon!
H2
Vidéki vagyok, és halálosan unom a városi zűrzavart.
A feleségem azt mondja:
– Edgar, miért nem próbálunk meg egy kicsit a városban élni?
– Hát, kedves feleségem, a város reggel sosem napsütéses!
– Hogyhogy?
– Mert a bank előtt mindig sorban állnak az emberek a napfelkeltével!
H2
Két barát sétál a fővárosban.
Az egyik megkérdezi:
– Miért álltál meg a zebra előtt?
– Hát, mert félek, hogy elüt a villamos!
– De ez már régóta nem jár errefelé!
– És?
Az a nagymamám, nem újra költözik!
