Szőrnyű vihar dühöng a hegyek közt a kis székely faluban.
Sára nem hajlandó kimenni a kútra vízért, hogy levest főzzön az urának.
Ábel gazda hazaér az erdőből és meghökken:
– Nincs ebéd, asszony?
– Csak nem kívánja kend, hogy bőrig ázzak azért a kis meleg levesért?
Ábel gazda szó nélkül veszi a favödröt, kimegy a kútra, megtölti vízzel és szó nélkül nyakon önti az asszonyt.
– Megbolondult kend?
Miért öntött le?
Csuromvizes lettem!
– Lám, most már vizes vagy, így hát kimehetsz a kútra esőben is.













