Tavaly év végén elhatároztuk a csajokkal, hogy utolsó héten kimegyünk egyik délután a kollégiumból felfedezni az új EU-s játszótereket.
Megérkeztünk a játszótérre és éltük a második gyerekkorunkat tízenhét éves fejjel.
Én beleültem egy forgó székbe, először tetszett a dolog, majd amikor beindult a forgás, már nem tudtam fékezni sem, és kezem-lábam égnek állt.
Kiabáltam, hogy – Valaki segítsen már, állítsátok már meg ezt a szart, mindjárt elokádom magam!
– Teszem hozzá, a játszótéren kb.
20 ember volt, abból a fele felnőtt.
Két barátnőm a háttérben szakadt a röhögéstől, másik aki mellettem állt, úgy röhögött, hogy még segíteni sem tudott, de egyszer csak elkaptam a kezét és megállt a forgó.
Nagy nehezen kimásztam belőle, két lépés után összecsuklottam, úgy remegtem és szédültem még vagy fél óráig.
Barátnőim értesítettek, hogy mindenki az egész játszótéren a térdét csapkodva sírt a röhögéstől, még az öt éves gyerekek is.
