Az öregember sétál az utcán és találkozik a barátjával.
A barátja megkérdezi tőle:
– Te, öreg!
Miért jársz mindig ugyanabban a kabátban?
Erre az öregember mosolyogva válaszol:
– Mert ez a kabát nemcsak meleg, hanem sok hasznos emléket is őriz!
– Milyen emlékeket?
– Hát, például azt, amikor megnyertem az első versenyt az ifjúsági atlétikai bajnokságon.
– Szóval a kabát már régi?
– Igen, de ennek ellenére micsoda pompás emlékek fűznek hozzá!
A barátja elgondolkodik, majd azt mondja:
– És mi van a lyukakkal?
Az öregember mosolyog:
– Azok?
Azok a múlt sebei, de a jövő ígéretét őrzik!
Egyszer az iskolában a tanár megkérdezi a diákokat.
– Ki tudja, mi a különbség az ember és az állat között?
A néma teremben egyszer csak megszólal Jani:
– Hát, az állat nem jár iskolába!
A tanár elmosolyodik, és azt mondja:
– Ez igaz, de a válaszod nem teljesen helyes.
A kisfiú látszik, hogy zavarban van, de gondolkodik, majd újra megpróbálja.
– Akkor az állat nem tud olvasni!
A tanár megint bólint, de nem elégszik meg ezzel, és kérdezi:
– És mi a helyzet a tapasztalattal?
Jani egy kicsit elgondolkodik, míg a tanár elmesél egy történetet arról, hogy az állatok nem tanulják meg az írást.
Végül a diák szomorúan megjegyzi:
– Akkor lehet, hogy én vagyok az állat, mert csak most jutott eszembe!
Az öreg szomszéd sétál a fiatalasszony mellett.
– Hallom, hogy a fiad nagyon jól tanul.
– Igen, igyekszik, azt mondják, hogy jó eséllyel felvételizik az egyetemre.
Az öregember elgondolkodik.
– Én is szerettem volna egyetemen tanulni, de sose volt rá lehetőségem.
– Még sosem késő!
Miért nem jelentkezel most?
– Ugyan, minek?
Már túl öreg vagyok!
A nő rávigyorog.
– Azért elgondolkodhatnál rajta… Úgyis többet tudnál a gyerektől!
Az öregember elmosolyodik, majd komolyan válaszol:
– Igen, de ő meg nem tanulna már többet, ha én is ott lennék!
Az orvos megkérdezi a beteget, miért jött.
– Doktor úr, a hátam fáj.
Az orvos alaposan megvizsgálja, majd azt mondja:
– Hát, az nem meglepő!
Életkor szempontjából már nem vagy fiatal!
Erre a beteg komolyan néz rá:
– Bezzeg mikor fiatal volt, nekem is mindent megmondott!
Az orvos mosolyog:
– Igaz, de nem a hátához!
– Akkor a karom fáj!
– Tessék, megint fiatal!
Hát hogyne fájna!
Két barát beszélget a kávézóban.
– Te, mi a véleményed a nyugdíjról?
– Szerintem jól kitalálták, csak nem számolták ki a korhatárt!
– Miért, te már nem akarsz nyugdíjba menni?
– Dehogy, csak nem tudom, mikor jön el!
A másik barát elgondolkodik.
– Lehet, hogy az öregem már nyugdíjas?
De még mindig jár dolgozni!
– Akkor nem öreg!
– Ja, még mindig sportol!
– Na látod, akkor inkább ez a nyugdíj ideális!
A tanár a zárthelyi eredményekről beszél a diákoknak.
– Hát, gyerekek, az osztályátlag nagyon gyenge lett, mivel sokan megbuktak…
Erre feláll egy diák.
– De nem mi vagyunk a hibásak, hanem a kérdések!
– Hogyhogy?
Te nem tanultál eleget?
– De!
De akik eltalálták a válaszokat, azok úgy is megbuktak!
– Nos, ez már lehet, hogy csoda!
A tanár nevet:
– Na, jól van, jöjjön napra, és legyünk a csoda tanúi!
Két öreg barát egy padon ül a parkban.
– Te, öregem, tudod, mi a titka a hosszú életnek?
– Hát… a virágok, azok szépítik az ember lelkét.
– Mégis, mit csinálj, amikor ugrik a kiskutya?
– Azt mondom, hogy ne ugrálj, inkább nézz a lábad elé!
– És, ha nem figyel, akkor mi van?
– Akkor rágj továbbra is a virágok szirmait!
– Ezt meg honnan tudod?
– Hát, ez az eljárás már általános!
Az öregasszony bemegy a boltba.
– Jó napot kívánok, segíthetek?
– Igen, kérek egy kiló almát!
A boltvezető méregeti az almát, és kérdezi:
– Milyen almát szeretne?
– A legédesebb fajtát!
Miután telepakolja a kosarát, az öregasszony megkérdezi:
– Mondja, az eladónak jó a fizetése?
– Hogyne, örül a munkának!
– Akkor miért az almát válogatja?
A tanárcssok irányít egy kötelező nyelvtan órát.
– Ugyan, kérem, mondja el a tananyagot!
A diákok viszont újságolás közben lassanként elalszanak.
– Kérem, gyerekek, figyeljenek rám!
De senki se figyel már, egyszer csak az egyik kisfiú felnyög:
– Jólvan, én már nem tudok tanulni!
A tanár megbotránkozik.
– Miért nem?
– Hát, mert csak „b” betűt írok, és az itt pihen!
Mire a tanár nevetve válaszol:
– Hát, ha így áll, akkor a tanításban te már „b” betűs vagy!
Az öreg kérdezi a fiatal felnőttet.
– Miért nem tanultál eléggé az iskolában?
A fiatal vörös hugyoz:
– Ó, biztos sajnálod, de kellett a kirándulás!
– Kirándulás?
Szép dolog, de a tudás is az!
– De már jól ismerem!
– És mit tanultál?
– Hát, például a fát, ahogy vágják!
Az öreg kiakad:
– Na de, hiszen a fáról van szó, nem rólad!
