Sztorik
Egyszer nagyon-nagyon el voltam havazva a munkahelyen, azt se tudtam, hol áll a fejem, óriási pörgés volt.
Felvettem a telefont, és bemutatkoztam – de nem a saját nevemet mondtam, hanem a kolléganőmét.
– XY Kft, Kovács Évike, jónapot kívánok… öööö….
jaaaa, neeem, Szabó Gizike, elnézést – Úúúúristen, mit gondolhatott az ügyfél!
Vicc: Megtörtént
Netes társkeresés, első randi.
Sráccal a Délinél találkoztunk.
Már a kocsiban ülve kiszúrtam valakit, aki egy kicsit emlékeztett arra akivel nekem kellett volna találkoznom.
Imádkoztam, hogy ne ő legyen.
Ő volt… Nos, a képen vagy -15 év, vagy -15 kg.
volt, nem bírtam eldönteni.
Na mindegy, ha már itt vagyunk, akkor üljünk be valahova!
Srác mesélte, hogy előtte valami családi összejövetelen volt.
Látszott is rajta, mert a mandzsettája tiszta pörköltszaft volt, és a metszőfogai közt édesen üldögélt valami maradék zöld moszat.
Elment mosdóba, reméltem hogy kiveszi.
Nem vette ki.
Nem volt kedvem második randihoz.
Vicc: Gyerekszáj – Egyéb
Külföldre úgy kell menni, hogy a boltnál balra fordulunk, aztán egy kicsit megyünk egyenesen, majd jobbra.
Akkor már külföldön vagyunk, de megvan az a veszélye a dolognak, hogy Norvégiában kötünk ki.
/Oscar, 8/
