Tizen-húszon évvel ezelőtt történt.
Az volt a szokás a munkahelyemen, hogy túlóra után a vonathoz ballagva a srácok beugrottak egy felesre a presszóba.
Egy sráccal túlóráztunk, hazafelé kérdezte, hogy “Nem iszunk valami édeset?”.
Tudjátok, akkor a bonbon meggy volt a menő.
Vele tartottam.
A következő nap megint.
Tudni kell, hogy nagyon ritkán iszom alkoholt.
A harmadik napon azzal a pasival túlóráztunk akinél nagyon be akartam volna vágódni.
Ő is feltette a szokásos kérdést.
Én meg szabadkoztam, hogy “Én nem iszom – meg stb., de bemegyek veled” – mondtam.
Beléptünk, a srác kért valamit már nem emlékszem, hogy mi volt az, a kiszolgálónő meg rám néz és azt kérdezte:
– A hölgynek a szokásosat?
Vicc: Sztori
Benzinkút, délután 4 óra, hétköznap, randevú.
Kiszállt az autójából egy kb.
130 kg-os kopasz tetkós fickó, és eszméletlenül állatszaga volt.
Mint aki most ganézott ki a tyúkok alól, ja és volt rajta egy fekete mackóalsó, kopott barna pólóval.
Az arcomra kiülhetett a megrökönyödés, mert megkérdezte, hogy nem erre számítottam?
Vicc: Iskolai sztorik, ellenőrző beírások
Az ének óra nálunk mindig iszonyat káosz volt, és egy srác böffentett egy oltári hangosat.
A tanár bedühödütt és, a következőt írta be neki:
“Tisztelt Szülő!
Gyermeke órán hangosan emésztett.
Megintem.”
Vicc: Iskolai sztorik, ellenőrzőbeírások:
“Órán járkál, káromkodik, stb.”
