Az emberek, ahogy csak lehet, próbálnak elkerülni minden kínos és kellemetlen élethelyzetet a mindennapjukban. Aztán ezeket a szituációkat úgy vonzzák magukhoz, mintha mágnesek lennének. Ennek következtében nem kevés ember szenved el nevetséges pillanatokat.
Egy ismerősöm posztjához hozzászóltam, hogy milyen aranyos az apa-lánya kép, amikor közölte, hogy a képen a vőlegénye szerepel.
Volt egy kolléganőm, aki életében először ment egyedül a benzinkútra. A kutas megkérdezte tőle, hogy mennyit szeretne tankolni, mire ő azt válaszolta, hogy „Olyan sokat, amennyitől egy hétig tudok járkálni a szabadban.”
Azt hittem, hogy a saját képem alatti hozzászólásokat olvasom az Instagramon, így barátságosan válaszoltam a pozitív kommentekre. Fél órán belül rádöbbentem, hogy valójában egy ismerősöm képének a hozzászólásait olvastam át.
Egyszer, közel hét hétig nem hagytam el az otthonom. A szomszédok rám hívták a rendőrséget, mert azt hitték, hogy meghaltam.
Egy buszúton megkértem a sofőrt, hogy kapcsolja le a rádiót, mert zavart a zene. Miután lekapcsolta, megdöbbenten közölte velem, hogy nem a rádió szól, hanem a telefonjáról megy a zene – épp a saját felvett dala szólt.
Volt már olyan, hogy a szüleimkel ültem a tévé előtt, és hirtelen a főszereplő a filmben állás keresésbe kezdett? És én csak kínosan ültem ott, miközben szüleim vádalkodva néztek rám?
Egy éjszaka hazafelé láttam egy hajléktalannak tűnő nőt, aki egy poharat tartott a kezében. Megsajnáltam, ezért odamentem hozzá, és beledobtam némi aprópénzt, mire hangosan rám kiabált: „Hé, az a kávém! Mit csinálsz?!”
A helyi boltban volt egy csendes, ám aranyos lány a pénztárnál. Mindig mosolygott rám, de sosem szólt hozzám egy szót sem. Azt gondoltam, hogy süketném a szegény, és mivel tetszett, odacsúsztattam neki egy papírt, amire ez volt írva: „Nagyon aranyos vagy.” Ő visszavágott: „Te buta! Egy osztályban jártunk az általános iskolában. Mögöttem ültél, nem emlékszel?!”
Egyszer egy edzőteremben véletlenül eleresztettem egy csúnya galambot. Annyira hangos volt, hogy hiába volt a zene maxon a fülemben, még így is hallottam. Ezután gyorsan elhagytam a helyet, és soha többé nem tértem vissza.
