Szülőként a gyermeknevelésben rejlenek a leginkább meglepő és kiszámíthatatlan pillanatok. Itt van néhány történet, amelyek bemutatják, milyen szórakoztató lehet a gyerekekkel való együttlét.
10 éves leányomnak mindig hangsúlyozom, milyen veszélyes idegenekkel beszélgetni. Egy nap, hogy teszteljem őt, rábeszéltem egy ismerősömet, akit a leányom nem ismert, hogy szólítsa meg. Mikor találkoztak, leányom eszébe jutott, amit mondtam neki, így rögtön közbevágott az ismerősömnek: „Mama azt mondja, ne beszéljek idegenekkel, de hamarosan hazaér, úgyhogy beszélj gyorsabban!”.
Voltam 35 éves, álltam az utcán, vártam valakit. Nem messze tőlem volt egy anya a két éves kisfiával. A kisfiú elengedte az anyjának a kezét és elkezdett felém futni: „Apa! Papa!” Az anya vissza hívta: „Nem az, csak egy bácsi… Ne ijeszd meg őt!”
Barátomnak van egy ötéves kisfia. A házban ülünk, teázunk. A kis ember beszaladt és a játékpisztolyával ránk kezdett lőni. Úgy tettünk, mintha lövés áldozatai lettünk volna. Viszont erre a gyerek nevetve felszólal „Keljetek fel, ez csak egy játék! A valódi pisztoly később jön!”
Gyógyszertárba mentünk az én férjemmel és fiammal, fogamzásgátló tablettát vettem. Fiam érdeklődött: „Milyen gyógyszer ez? Miért van rá szükség?”- „Ezek a tabletták megakadályozzák hogy több gyereket szüljek.” Fiam ijedten kérdezte: „Új gyereket, vagy a régi is eltűnik?”
Idősebb testvérem fia most kezdte az iskolát, sok mindennel motiválja. Amikor én elsős lettem az édesapám azt ígérte, hogy ha kitűnőn teljesítek, megkapom a „fogaranyat”, mint a nagyapámé. Ragyogtak a szemeim.
Tengerparton voltam a férjemmel és az 8 éves fiúnkkal. Elfelejtettem naptejet vinni, úgyhogy felszaladtam érte. Amikor visszatértem, a fiam nyakig homokba temetve várt, a férjem pedig sehol. Kérdeztem: „Hol van apu?”- „Apu fürdik.”- „És te miért vagy itt?”- „Eltemetett, hogy ne menjek el sehol.” Így néz ki az Év Apja, hölgyeim és uraim.
Buszon ültünk éppen, mellettem egy anya és a fia. Közöttük a következő a párbeszéd: „Mama, miért nőnek fel az emberek?” – „Életünk része kicsim. Te is felnősz majd.” – „De én nem akarok felnővként élni!” – „Felnőttnek lenni nagyon szórakoztató, édesem.” – „Apache ezt nem látom.”
Láttam, hogy a szomszéd kislány homokot töltött a macska táljába. Megkérdeztem tőle: „Miért romlottad el a macska vacsoráját, drágám? Te sem szereted a homokot!” A kislány ekkor ragadott egy marék homokot, és megevett. Nekem nem volt több kérdésem.
Nemrég veszekedtem ötéves öcsémmel. Anyánkhoz panaszkodott, aki megígérte neki, hogy büntetésben részesíti engem. 5 perc múlva visszajött és elmondta, hogy anyánk büntetésben fogam: „Mama holnap vacsoráig aludni fog!” – Köszönöm, anya.
Mikor 6 éves voltam, megtudtam, hogy egy normál terhesség 9 hónapig tart. Miután kiszámoltam, hogy a szüleim esküvője és a születésem között csak 7 hónap telt el, sokáig azzal a kérdéssel idegesítettem anyámat: „Koraszülött voltam?” Akkor még nem tudtam, hogy a gyermekvárás valójában milyen is.
