A szülői felelősség életünk egyik legkeményebb, de mégis legértékesebb próbatétele. Nehéz a tekintélyünk megőrzése mellett barátként is érvényesülni, minden tőlünk telhetőt megadni a gyermekünknek, hogy boldog és teljes életet élhessen, de még ennél is nehezebb, mikor a felnőtteszméjüknek köszönhetően a posztamensről lezuhannak a nevetéssel.
Az egyik alkalommal közöltem a kisebb fényemmel, hogy mindent, amit 15 perc múlva találok a szobájában, adományok lesznek rászoruló csemetéknek. Mire visszatértem, minden patyolat rendben volt, azt leszámítva, hogy összepakolta a nővére holmiját és a szoba közepén halmazt épített belőlük. Egy másik esetben meglepetten figyeltem a négy évésem reakcióját, mikor éppen nadrágot kerestem, és anyósom egy kis beszólást intézett felém. Lányom mire észrevette, azonnal mondott is neki egy bókot: “Nagyi, te olyan szép sárga fogazattal rendelkezel!”
A gyermekeimnek nagy álma egy háziállat. Én azonban nem lelkesedtem az ötletért, ezért az volt a feltétel, hogy ha a szobájuk 6 hónapon keresztül rendben és tiszta marad, akkor veszek nekik egy háziállatot. A kisebbik nem bízván a dolgok alakulásában, hálózsákba bújva a folyosón aludt, nehogy véletlenül rendetlenséget csináljon.
Egy másik alkalommal, a gyermekeimmel amőba játékot játszottunk, ahol meglepő módon a lányom csalt. Egy részletet elrejtett előlem, és teljesen szembe ment az igazságossággal. Mikor megjegyeztem neki, hogy ez nem fair, csak ennyit mondott nevetve: “Az élet ilyen, anya. Pont ilyen.”
Gyermekemnek már kötelező volt a házimunkában is részt venni, és ezt éppen a cuki kiskutyánk takarítása bizonyította a legjobban. Létrehoztam egy listát, amit ha mindegyikén le tudott húzni, azzal egy videojátékot nyert. Még mielőtt végzett volna az összes feladattal, talált egy oldalt a neten, ahol olcsóbban meg lehetett vásárolni.
Emellett a gyermekem el is érte, hogy a rendőrséget hívja amikor csak teheti; legyen az édesanyja eszméletlen állapota, vagy csak egy film, ahol látott törvénysértést.
Minél több tapasztalattal rendelkezem gyermeknevelés terén, a gyermekeim annál könnyebben rugaszkodnak el a nevelési ars poeticától. Tehetségük lenyűgöző, tükrözi, hogy már nem csak azért vannak, hogy tőlük tanuljunk, hanem azt is, hogy szórakoztassanak minket.
Anyám boldogan mesélte el, mikor a diákjai egy tanítási óráján egy játékos szituációról, amikor az egyik diákja ötletesen megugrott előle. Egy másik helyzetben a gyermekeim azt hitték, hogy a zöldségek a gonosz termékei, és az éjszakai alvás az ördögöt jelenti.
Gyermekként valaha részt vettem egy jótékonysági vacsorán, ahol tombolát is tartottak. A szüleim támogatásával megnyertem a fődíjat, én pedig a zsebpénzemet több hétig nem kaptam meg, de a biliárdasztal nem lett a házunkban sem.
Még emlékszem, mikor anyám tanárként dolgozott a saját iskolában is, és a fiamat figyelmeztette, hogy csak „Ms. Nagymama” néven szólítja, amit iskolában elfelejtett. A másik alkalommal anyám mondta, hogy senkinek se nyissuk ki az ajtót, ha ő nincs otthon, még a rendőrségnek sem, mert “Maya gyermek vásárolhat egyenruhát”. Most meg csodálkozik, hogy miért vannak titokzatos problémáim.
Ha nem is mindig van igazad, akkor is próbálj okos lenni. Meglepő módon a gyermekek a legjobbak ebben.
