Volt egyszer egy idős bácsi, a falu szerte ismert, mint a legokosabb ember. Egy napon jött egy ifjú egyetemista a nagyvárosból, aki pekingi gőggel teli volt.
– Készülj fel, bácsi! Alaposan megleckéztetlek, én vagyok a legjobb a főiskolán! – vitatott bele a fiú.
Alig várta, hogy túlesjen az első kérdésen:
– Szóval, bácsi, fogadjunk: én teszek egy kérdést, ha nem tudod, 1000 forintot adsz. Aztán ha te kérdezel, és én nem tudok válaszolni, 10 000-et adok. Beleegyezel?
A bácsi vállat vont: – Rendben van, első kör!
– Mi is az: három fej van rajta, a szemében zöld ragyogás, a nyakegy csavarodik és öt kontinensen őshonos?
A bácsi gondolkodott, majd egy ezeressel fizetett.– Mit sem sejtek, fiam.
– Most pedig te jössz!
A bácsi csettintett:
– Mi az, ami felkúszik a hegyre három lábon, de az aljára ugyanazzal az öttel érkezik?
Az ifjú egyetemista beleőrült, számolgatott, kutakodott, mobiljával kapcsolatba lépett, de Google sem segített.
Végül előkapta a 10 000 forintját.
– Áruld már el, bácsi… mi az az?
A logikusan gondolkodó bácsi:– Mit sem tudok én sem, fiam. Tessék, fogd meg ezt az ezrest.
Extra vicc:
Egy zöldfülű katona a laktányába került.
A kiképző tiszt megkérdezte:
– Katona, mi a neved?– Kovács Béla, uram!– Katona, ettől kezdve nem vagy se Béla, se Kovács, hanem: „Igen, uram!”. Megértetted?– Igen, uram!
Másnap reggel sorakozó volt. A tiszt megkérdezte:
– Katona, tegnap mit mondtál, mi a neved?Az sebtiben válaszolt:
– Igen, uram!A tiszt összeráncolta a homlokát:
– Nem az érthetőséget kérdeztem, hanem a neved!– Igen, uram!
A tiszt az őrület határán volt:– Csak nem tréfálsz velem?!Az újonc kétségbeesetten:– Nem, uram!– Akkor mondd el a neved!– Igen, uram!
A tiszt dühöngenvörös fejjel üvöltött:
– Hívják ide a századparancsnokot!Az újonc:– Már itt van, uram! Ő is „Igen, uram!”…
