Párizs nyüzsgő belvárosa, ahol a turistaszezon a csúcspontjára ért, és egy váratlan nyári zápor kerekedik. Egy fiatal és csinos lány körülnéz, majd menedéket talál egy eresz alatt – esernyő nélkül. Egy arra járó idősebb úr, észreveszi őt, majd megszólítja:
– Elnézést, kisasszony! Felajánlhatom az esernyőmet?
– Hogyne, ha az úr nem babonás – válaszolja a lány.
Útnak indulnak együtt, az úr számára nyilvánvalóvá válik, hogy eseménydús napjuk lesz. Kávéra hívja a lányt, mire amaz gondolkodás nélkül igent mond, természetesen csak akkor, ha az úr “nem babonás”.
A kávézás után, a lány vizes ruházata okoz némi aggodalmat az úrnak, ezért felajánlja neki, hogy száradjon meg a szállodában, ahol tartózkodik. A lány, a már megszokott válaszzal, elfogadja a felajánlást – ha az úr nem babonás.
A történet így folytatódik, konyakkal, pezsgővel, és végül az ággyal, ahol a szerencsés véletlen mintegy koronája helyet kap a történetben. A lány persze minden alkalommal beemeli a szociális dinamikáját átszövő “babona” elemét.
Végül a férfi kitartásának vége és megkérdezi tőle:
– Nézze kislány, azt már látom, hogy fizetnem kell, nem is fog csalódni, de árulja már el, miért kérdezte állandóan, hogy babonás vagyok-e?
Visszatekintve rá, a segítőkész személyiségét idéző kérdésre a lány csendben és szégyenkezve válaszol:
– Mert ma a Monsieur volt a 13-ik!
