Hogyan talál vissza ugyanarra az útvonalra egy madár több ezer kilométer után is? Úgy tűnik, nem egyetlen belső iránytűre hagyatkozik, hanem minden este újra beállítja azt. Egy kísérletben a madarak egy mesterséges mágneses mezőtől először elbizonytalanodtak, másnap viszont korrigálták a hibát.
A költöző madarak tájékozódásában régóta fontos szerepet tulajdonítanak a Nap helyzetének, a csillagok állásának és a Föld mágneses mezejének is. A kérdés inkább az volt, hogyan birkóznak meg azzal, hogy ezek a támpontok változnak: éjszaka eltűnik a Nap, új csillagképek jelenhetnek meg, a mágneses Északi-sark helye pedig idővel elmozdul. Még az Egyenlítő közelében is tudják, merre van észak és dél.
Mit mutatott a kísérlet a madarak iránytűjéről?
Amerikai kutatók több száz kilométeren át követtek autóval és jeladók segítségével egy csoport szürkearcú fülemülerigót. A madarakat észak felé tartó vándorlásuk közben befogták, felcímkézték a jeladókkal, majd alkonyatkor engedték szabadon, miután kelet felé mutató mesterséges mágneses mezőnek tették ki őket. A madarak nyugat felé indultak, vagyis tényleg összezavarodtak. A következő este viszont már ismét észak felé repültek.
Ez a viselkedés arra utal, hogy a madarak nem egyszer rögzítik maguknak az útirányt, hanem minden este újrakalibrálják a belső iránytűjüket. A tájékozódásuk tehát nem egyetlen jelre épül: a mágneses inger félreviheti őket, de a későbbi esti támpontok alapján helyrehozzák az irányt.
Miért számít ez a madarak vándorlásában?
A pontos tájékozódás nemcsak a hosszú út miatt fontos, hanem azért is, mert a madaraknak az év különböző szakaszaiban más és más körülményekhez kell igazodniuk. A Nap nem látszik folyamatosan, a csillagos ég sem ugyanaz minden éjjel, és a mágneses tér sem állandó. Mégis képesek megtartani az irányt, ami arra utal, hogy több jelből dolgoznak egyszerre.
Ugyanez a fajta navigáció más állatoknál is megfigyelhető: méhek, lazacok és más vándorhalak, monarch lepkék, sőt tengeri teknősök is meglepő pontossággal tájékozódnak. A madarak viszont azért különösen érdekesek, mert náluk a napi újrakalibrálásra közvetlen bizonyítékot adott ez a kísérlet. A kutatók erről William Cochran, az Illinois Natural History Survey munkatársa és német ornitológus kollégái közös vizsgálata alapján számoltak be.
A tanulság egyszerű: a vándormadarak nem vakon követnek egy belső iránytűt, hanem este újra összevetik azt a külvilág jeleivel. Ez magyarázza, miért tudnak több ezer kilométeren át úgy haladni, hogy közben nem veszítik el teljesen az irányt.
