“Állj meg és hallgasd a lelked csendjét. Pihenj. Élj. Érezd az otthon illatát. Csak a pillanat a tied, s tán lábad alatt a föld, min állsz. Ne siess, ne rohanj, ne fürkészd a messzit, a távolit, hova nem lát el szemed. Életed célja nem a következő perc. Ha szíved csordultig tele a jelen pillanat örömével, a következő gondoskodik majd magáról. Te vagy az út és az utazó. Te vagy az alkotó és az alkotás. A múló idő és a jövendő. Benned minden mi voltál, s bár hitetlen vagy néha, de benned az is, mi lenni vágysz. Állj meg. Pihenj és élj!
Élj ott és akkor, ahol épp vagy, úgy, ahogyan vagy. Tökéletlenül, sebzetten, fáradtan. Emberien.”
Lőrinczi Emese
