“Amikor a 17. fegyelmit kaptam a főiskolán, szóltak apámnak, hogy csináljon valamit, ez így nem mehet tovább. Apám dörgedelmesen azt mondta a telefonba: “holnap háromkor találkozunk az Uránia presszóban, mert meg kell beszélnünk a dolgokat”.
Én odamentem, papa is ott volt, beültünk és ő két duplát kért – fekete presszó kávét –, én egy cukorral ittam, ő cukor nélkül. Kihozták, csendben kevergettük, aztán ő egyszer megszólalt: “Hát, ez így nincs jól. Fizetek.” Kifizette a két kávét és elment.
Akkor megtanultam: vannak dolgok, amiket csak röviden lehet elmondani, mert a sok beszéd elveszi a dolgok élét. Több fegyelmim nem is lett.”
Bodrogi Gyula
(Forrás: Férfiak klubja interjú részlet)
