Anyósom az eladásra buzdít, mi pedig maradni szeretnénk…

Férjem anyja szerint a jelenlegi, egyszobás otthonom túl kicsi a hamarosan megszületendő gyermekünknek, ezért szerinte ideje lenne eladni és a nagyobb lakásunkba költözni. Ezt javasolta az idei év végi ünnepi látogatásunk alkalmával.

Az idei látogatásunk története

Kerülni szoktam az anyósommal való találkozást, de idén nem voltam olyan szerencsés. Az év végi lakoma a tervbe vett dátum előtt néhány nappal zajlott, mivel anyósom, Irén névnapját is meg akarták ünnepelni. Valójában a barátságos szó nem jut eszembe, ha róla beszélek – inkább semleges az a jelző, amely leginkább kifejezi viszonyunkat.

Mivel hat hónapos terhes vagyok, és az időjárás sem volt túl barátságos, nem szerettem volna odamenni. Mindazonáltal a férjem, László, azt állította, hogy jól gondolja, a testvére és felesége is ott lesznek, így udvariatlanság lenne nem megjelenni.

Szorosan magához ölelt, majd egy csomaggal a kezében, amelybe mandarinokat, ananászt, szőlőt és narancsot rejtett, valamint egy drága pezsgőt és egy doboz bonbont ajándékul elindultunk.

Az a lakás, ami nekünk tökéletes

A házasságunk után László hozzám költözött a nagyszüleimtől örökölt egyszobás lakásba. A lakás kicsi, de még mindig tökéletesen megfelel a számunkra: van egy széles szobánk, egy nagy konyhánk és egy üvegbezárt erkélyünk. A lakást felújítottuk, amelyben frissebbé vált a belső tér.

Azonban, mint mindenki más, anyósomnak is megvolt a saját terve velünk kapcsolatban.

Irén terve

Az ünnepi ebéd jó kezdés volt. A család körében, László testvérének, Gábornak, a feleségének és a gyermekeiknek a jelenlétében telt a délután. Cseréltünk ajándékokat, a gyerekek pedig verset szavaltak.

Variáció azonban váratlanul bekövetkezett, amikor a vendégek elkezdtek haza menni, és csak mi és Irén maradtunk ott.

Anyósom megkérdezte: – Gondolkoztatok már, hogy mi legyen a kislány neve? Egy szép Irén név például jól illene hozzá. Még nem döntöttünk – válaszoltam. László csak bólintott.

Anyósa lakása és javaslata

Irén lakásában teljesen más volt a hangulat, mint az otthonunkban. A szoba retro, szocialista stílusban volt berendezve, amely már azonnal eloszlatta a bent uralkodó hangulatot.

Lászlónak így intézett szót anyósom, – Ezt már nem tudom tovább magamban tartani. Beszélnünk kell – mondta. Kihozta, hogy a bátyjával megegyeztek abban, hogy a háromszobás lakásukat végül mi fogjuk örökölni.

Döbbenten néztem anyósom, ám nem voltam egyedül, László is mellettem állt. Aztán nemet mondtam neki. Azonban nem adta fel és továbbra is ragaszkodott a tervéhez.

Az anyósom nem adja fel

Anyósom addig fog szórakoztatni minket, míg végül nem fogadjuk el az ajánlatát és nem változtatjuk meg a véleményünket. Nem tudom, mit tegyek, talán Ti tudnátok tanácsot adni?