“Jövök újévre!” – jelenti ki Irén néni a telefonban. “Csak ne felejtsd el elkészíteni az étel listát, amit küldtem neked.” – folytatja.
Egy pillanatra szóhoz sem jutok. A férjem, Vili, próbálja csitítani a saját aggodalmamat: “Ne aggódj, Éva, a gyomra érzékeny. Nem ehet akármit. A zsíros és fűszeres ételek nem jönnek szóba. Ezért küldte az étel listát.”
De csak válaszolok, alig tudom visszafojtani a dühömet. Már elege van abból, hogy az anyósom mindig szeretne befolyásolni minket.
Vili elzárja a vitát, azt mondva, “Nincs mese, már megvásárolta a vonatjegyet.”
Irén néni immár három éve direktben az újévre látogat el hozzánk. Mintha mindig kellett volna valami állandó gondoskodás, ami most nem valósulhat meg. Pedig hónapokkal ezelőtt megígértük a barátainknak, hogy velük fogunk szilveszterezni a hétvégi házukban. Idén nagyon reménykedtünk, hogy végre össze fog jönni. De a makacs anyósunk ismét befolyásolja a terveinket.
A barátaink már tréfálkoznak is a dolog felett, az egyikük mondja: “A Jégkirálynő megy újra szilveszterezni? Akkor beszereznénk neki egy élő skicct! Vagy talán talál egy Mikulást, aki nem fog gondolni az emberekre olyan rosszul?”
Sirgó rendszeres viszonylag a terveimről, még a férjemnek sem szólok. Egy katartikus pillanatban határoztam el, hogy ki fogom használni az eseményeket egy saját, kimagasló cél érdekében.
Újév előestéjén csodálkoztam az anyósom a felfoghatatlanul szigorú étel listáján. Nincs szó többé “ínyenc” pulykafasírtról, narancsszószos brokkoliról vagy fűszeres párolt halról! “Otthon parancsoljon, de nem akarja: ha vendégségben van, azt eszik, amit elé tesznek. Ez a szabály, én nem találtam ki” – állok ki a saját véleményem mellett.
Sokkal fontosabb dologgal kezdtem foglalkozni. Emlékeztem egy tréfás esetre, ami öt éve történt egy esküvőn. Úgy tűnik, hogy van remény a terveim megvalósítására.
Estefelé, amikor minden készen állt az újév ünnepére, megérkezett Olga néni, a nagynéném. Irén néni heves tiltakozásba kezdett, de én már kész voltam a bulival.
Most már minden helyén volt. A barátaink, akikkel úgy várta az újévet, végre érkeznek. Az anyósom, aki minden próbálkozás ellenére, végül nagymamává vált a kellemes este folyamán.
A következő évben már nem jött át anyósom. Vili és én végre úgy tudtuk ünnepeltetni az újévet, ahogyan megálmodtuk.
