Párizs belvárosa, a turizmus fénykorában, zsúfolt utcasarkok, egy váratlan nyári esőkabát. Egy fiatal, visszafogott szépségű hölgy esernyő nélkül várakozik egy épület alatt.
Egy mellette elhaladó idősebb úr odalép hozzá:
– Kérem, elfogadná az esernyőmet? – Teszi fel a kérdést, mire a válasz: – Természetesen, ha nem babonás.
Ezután együtt indulnak el a metró felé. – Esetleg meghívhatom egy kávéra? – szegezi neki ismét a kérdést a férfi. – Szívesen, ha nem gond, hogy babonás vagyok – válaszolja mosolyogva a lány.
Kávéjuk közben az úr gondoskodóan megjegyzi: – Látom, hogy ön teljesen átnedvesedett, attól tartok, megfázik. Éppen itt, a közelben szállást foglaltam, ott megszárítkozhatna a köpenye.– Köszönöm a kedvességet, de remélem, nem vagyok babonás – válaszol kedvesen a lány.
Folytatódnak az események, konyak, pezsgő, végül egy közös ágy. Azonban a hölgy minden lépésnél utal a babonára. Végül a férfi már nem bírja tovább a kíváncsiságát:– Kedves hölgyem, értem már, hogy fizetnem kell, de miért kérdezi folyton, hogy babonás vagyok-e? – kérdezi türelmetlenül. Erre a lány szemérmesen lesütött pillantással vallja be:
– Mert ma ön volt a 13. vendég!
