Reggel alig tudott szólni. A tegnap még menyasszony, most már özvegy hölgyet gyorsan gyászruhába öltöztették, az ablakon túl pedig szomorúan zúgtak a harangok.
Képtelenség elképzelni, hogy mindössze néhány órája még Ferrara városa énekelt és táncolt. Giangiorgio Paleologo és Aragóniai Júlia hercegnő esküvőjét ünnepelték. Még a pápa áldása sem segíthetett rajtuk, az ifjú férj nem élte túl a nászéjszakát.
Júlia még csak tizenkét éves volt, amikor apja, a nápolyi király örökre lehunyta a szemét. Az elűzött uralkodó szegénységben és kilátástalan helyzetben hagyta magára családját: sem trón, sem pénz, sem remény a jövőre nézve. Júlia anyja, az aranyhajú Izabella, térdre hullva várt a pápa segítségére, hogy támogasson őt és gyermekeit.
– Meglátjuk – volt a válasz, X. Leó volt a pápa a Medici-családból.
A ruhái már rövidek voltak rá, a cipője pedig már kopott volt. Júlia sose kért ki az anyjától új ruhát – tudta, hogy nem engedhetnek meg maguknak egy felesleges rézpénzt sem. Beért az alamizsnával, amit a rokonai adtak neki. Az egyik rokona a fiatalabb gyermekek kolostori nevelését fizette, a másik pedig az árvák otthonában is segített.
De Júlia soha sem felejtette el, hogy ő egy hercegnő! Nápolyban született, az aragóniai és kasztíliai királyok rokona volt. Koldus hercegnő ugyan, de volt neve… Ha valaki megkéri a kezét, minden bizonnyal csak emiatt lenne.
– Húzd ki magad! – utasította az anyja. – Ne engedd, hogy nevessenek rajtad! Ma még kopott ruhában jársz, de holnap királynő lehet belőled!
Federico, Júlia apja.
V. Károly császárt a szoros rokoni kapcsolatok arra ösztönözték, hogy figyelmét a szegény árvára fordítsa. Júliát a palotájába hívták, és ott, miután a császár alaposan megvizsgálta a lányt, parancsot adott, hogy adjanak rá új ruhát. Négy szolga körözött Júlia körül: befonadták a haját, tiszta batisztot adtak rá, majd egy ruha következett. A császár elégedett volt azzal, amit látott.
– Találunk neked vőlegényt! – mondta vidáman V. Károly.
De nem akadt kérő olyan hamar. Csak 1530-ban adta beleegyezését II. Federico Gonzaga mantovai őrgróf, hogy hozzámegy Júliához. A büszke fiatalember nem dugta véka alá, hogy Júlia nem nyerte meg a tetszését – a lány nem volt szép, és ráadásul néhány évvel idősebb is volt nála. Azonban V. Károly hercegnővé emelte Federicót. Ennek hatására mindketten összetették a kezeiket.
Júliát elkezdték felkészíteni az esküvőre, a házassági szerződést is aláírták. A lány nem rendelkezett hozománnyal, de volt egy jómódú rokona: a császár. És amikor már csak néhány hónap volt hátra a lakodalomig, az új herceg hirtelen visszakozott. Federico mást akart feleségül venni! Monferratói Mária, a gazdag örökösnő, beleegyezett, hogy hozzámenjen feleségül. Hogy elkerülje a botrányt, Federico bánatpénzt fizetett Júliának – ötvenezer dukátot. Rómában már intézték is, hogy a hozománnyal nem rendelkező lányával kötött házassági szerződését minél előbb érvénytelenítsék.
A lehangolt Júlia úgy döntött, belép a kolostorba. Úgy tűnt, az előkelő kérők már nem is érdeklődnek iránta…
II. Federico Gonzaga.
A mohó embereket gyakran megbünteti a sors. Júlia egykori vőlegénye Mária vagyonáért kapott, de a nő hirtelen meghalt. Teljesen váratlanul! Hirtelen! Ekkor minden megváltozott a birtokon, és most a monferratói földeket Giangiorgio, a beteges rokon örökölte. Giangiorgio soha nem gondolt a családi életre, életét a lelki szolgálatnak szentelte. Már nem maradt ideje felvenni a szerzetesi fogadalmat.
Federico Gonzaga a haragot őrizte. Egy idő alatt elveszítette a császár barátságát és egy jelentős zsákmányt. Júlia viszont teljesen váratlanul egy házassági ajánlatot kapott Monferrat örökösétől. Pontosan a Giangiorgiotól. Mi a démon irónia!
– Beteg – figyelmeztették a lányt. – Sokan betegségen mennek keresztül ebben a családban már fiatalon. A feladatod, hogy lehetőleg gyorsan férjhez menj és folytassad a dinasztia egyszerűsége. Giangiorgio a híres Paleolog-ház sarja! Gyermeknek van szüksége, méghozzá azonnal!
Ő beleegyezett. Alig hitte el, hogy ilyen szerencse érte. Sok évnyi nyomorúság, a vőlegény miatti szégyen után Júlia végre férjhez ment! A császár ajándékokkal halmozta el, és 1533. április 29-én Ferrarában egy pompa közepette megünnepelték az esküvőt.
Az ifjú férj sápadt volt és rosszul érezte magát. Nem táncolt, de Júlia megtette helyette. Az ifjú pár udvariasságból váltott néhány szót, és türelmetlenül várták, hogy véget érjen a lakodalom. Mindketten tudták, hogy sorsuk igen fontos küldetést rótt rájuk…
Giangiorgio Monferrat pénzérméjén.
Júlia és férje igen kevés időt töltöttek együtt a nászszobában. Giangiorgio hirtelen rosszul lett, így Júlia az aggódó szolgákért kiáltott… Mindhiába. Az ifjú férj nem élte túl a nászéjszakát. Április 30-án a templomharangok másként kongtak. A tegnapelőtti menyasszonyt pedig gyászruhába öltöztették.
�-zvegy, aki csak néhány órát volt férjnél! Júlia még annyira sem volt erős, hogy válaszoljon az együttérzésükre. Amikor a császár küldött hozzá egy követet, hogy új férjet keressenek neki, ő világosan felelte:
– Nem! Többé senkihez sem megyek férjhez!
�-sszeszedte a holmiját, és Spanyolországba utazott a rokonaihoz. Valenciában egy kis házban telepedett le, amelyet a király adott neki. És ott töltötte a következő kilenc évet, egészen a haláláig. Azt mondta, most már teljesen nyugodt és boldog. Mindenkinek megvan a maga sorsa.
