“Elfogadtam azt az érzést, hogy nem tudhatom teljes bizonyossággal, hogy merre t…

“Elfogadtam azt az érzést, hogy nem tudhatom teljes bizonyossággal, hogy merre tartok. És megtanultam szeretni ezt az érzést. Mert amikor “lebegünk” anélkül, hogy tudnánk merre is tudunk majd leszállni, ilyenkor kényszerítjük csak teljes kibontakozásra a szárnyainkat és kezdünk meg igazán repülni. A szárnyaink kitárásában rejlik a csoda. Lehet, hogy még nem tudod, hová mész, de tudd, hogy amíg kitárod a szárnyaidat, a szelek vinni fognak.”

C. JoyBell C.