A nyári szünet egyik legjobban várt eseménye a táborozás volt. Amikor a nap sugarai már korán reggel is tűztek, s a levegőben még az éjszaka friss illata keveredett a felnőttek távollétével, előkerültek a kerékpárok, és a gyermeki szív örömmel töltődött fel. Az évtized, ha jól emlékszem, a ’80-as évek volt, és a világunk egy színes felfedezése várta, szinte minden percben.
A gyermeki szövetkezés szíve
A falum melletti zöld réten állott a tábortanya, ahol annyi csodálatos élményt éltünk át. Csoportokba verődve, piros pólókon a közönséges nyári melegben, csak a vidám hangzavar és a gyerekzsivaj hódította meg a teret. Minden reggel, amikor a nap első fényei átszűrődtek a fák lombjai között, már ott voltunk az álmok határvonalán, készen állva a felfedezésre.
Az aprócska szobákban, ahonnan a kézműveskedés és a barkácsolás illata áradt, már a régi slágerek morajlottak a kazettás magnóból. Barátságokat szőttünk, amelyek annyira ártatlanok voltak, mint a frissen kaszált fű, és közben egymás bátorságát teszteltük. Bevállaltuk a fára mászást, a titkos bújócskát, és indulás előtt mindig szerettük megtervezni a leendő felfedezéseinket.
Esténként, mikor a nap lassan lebukott a horizont mögé, körbeültük a tábortüzet. A piros-sárga lángok táncoltak a sötétben, mesélve nekünk a régmúlt történeteit. Milyen jól átjöttek a felnőttek élményei, mivel még babonás őszinteséggel meséltek a tábori időkről. Minden egyes szóra áhítattal figyeltünk, hiszen amit meséltek, az nemcsak történet volt – egy lehetőség arra, hogy átérezhessük a kort, aminek mi már csak a nyomait láttuk.
Az ízletes zsíroskenyér és a hűsítő limonádé
S hogy mit ette a gyermeki iskola rég elveszett varázsa? A zsíroskenyér. Az pedig egy igazi tábori élmény volt: jó vastag, ízes, friss kenyeret kaptunk, amire a felnőttek szeretettel kenegették a zsírt, és hogy igazi élmény legyen, mindezt paprikával és sóval ontsuk meg. A ragacsos, csípős íz minden falattal felidézte a nap fáradalmait, mint egy igazi jutalom, amiért a sok játék után tudtunk pihenni és jóízűen nevetni.
A limonádé, amelyet a felnőttek készítettek, szintén emlékezetes szomjoltónak számított. A cukor és citrom levegőre cseppentett elegyét langyos vízben oldották felnőttek, a „titkos” recept pedig máig rejtve maradt számunkra. Minden kortyig éreztük, ahogy a hűsítő ital csillagokat varázsol a nyári estébe, minden egyes falat zsíroskenyér és korty limonádé összefonódott a gyermeki szabadság örömével.
A sok játék közben persze voltak kisebb-nagyobb balesetek is. Én beleszaladtam egy faágba, és a trombózisok, laposra seprűzött könyökömmel egy-két napra megállítottam a tábor egész működését. De, ahogy mondani szokták, a régi sebek mindig jól összeforrnak, és az a kis incidens felnőtt fejjel is csak mosolyt csal az arcomra.
Múló pillanatok örökké
A tábor végeztével, a barátságok olykor elhomályosultak. De az élmények, A gyermeki ártatlanság, a tábori éjszakák nevetése és a zsíroskenyér íze örökre megmaradtak a szívemben. Azóta eltelt időben felnőttünk, és életünk más irányt vett, de ezek a gyermekkor kis szeletei, amiket a gyermeki álmok mentén alakítottunk, soha nem tűntek el.
Gondolta volna valaki, hogy egy nyári táborban meséppel érzelmekkel teli időt töltünk, ami még évek múltán is felidézhető? Az éjszaka szép csillagait, az egészséges versenyek izgalmát és a közös pillanatokat talán már sosem kapjuk vissza, de az emlékek gazdagítják a mindennapjainkat.
Mit szóltál ehhez a nyári tábori élményhez? Te mire emlékszel még a régi idők táborairól?
