Még a levegőben lebeg a gyermekkori nosztalgia, ahogy visszagondolok a nyári estékre. A város szürke betonja és a lakótelepi otthonok között ott élt a grund, a mi kis világunk, ahol a barátságok születtek és a titkokat osztottuk meg. Minden nyáron ott töltöttük a napjainkat, a napfényben játszadozó gyerekek társaságában. De mi is történt ott pontosan, és mire emlékszem ma belőle?
A napfényes grund
A nyarak a 80-as években mindennél jobban emlékeztetnek a szabadságra. Hétvégente, ahogy a szülők elmentek vásárolni, mi, gyerekek a grundra szántuk magunkat. Az idő belassult, ahogy azt a meleg nyári szellő simogatta az arcunkat, és a fák alatt cselezve elkerültük a felnőttek világát. Két barátom, Jani és Bence, mindig velem tartott. Jani mindig a kicsi, de gyors Babetta motorján furikázott, míg Bence a legújabb figurás üdítőkért cserélte a gyűjtőalbumát.
A grund széle, ahová a lányokkal és fiúkkal összegyűltünk, szinte egy mesevilág volt. A régi, végtelenül élénk zöld fűben a felnőttek elfelejtettek, a nap lement, mi pedig csak játszottunk. Elég volt egy labda, és máris elkezdődött a foci vagy éppen az uzsonnaszünet, amikor a nagyi remek szendvicseit osztottuk szét, mint valami kincset.
A rejtett bújóhely és a főtt tojás
Egy nyári este, amikor a nap már az utolsó sugarait hintázta a horizonton, felnőtté érni vágyó bölcsességgel építettünk egy kunyhót a fák alá. A törött, régi deszkákból, amiket a lakótelepen találtunk, titkos bújóhelyet alakítottunk ki, aki belépett, az a Nap és Kapitány, a gyerekkor hőse volt. Bence valami varázslatosat mondott, valami különleges hagyományt szeretett volna életben tartani: főtt tojást hozott, amit közösen megosztottunk, hiszen a barátok között ilyen apróságok is csodába fordulhatnak.
A tojás héja repedezett volt, de így is megvolt az az igazi mágiája: kicsit sóztuk, és nekikezdtünk az ünneplésnek. Ez volt az élet apró öröme, amire ma is visszavágyom, hiszen mi, gyerekek, úgy éreztük, hogy ezzel az akcióval újra egy fontos fogadalmat kötöttünk egymással. Mindenegyes falat után csak nevettünk és felfedeztük a jövő titkait, mintha az számított volna.
Talán már nem jön vissza – de jó, hogy megéltük!
Emlékeim között már csak a hangos nevetések zaja marad. Azóta a grund átváltozott, új házakat emeltek, gyermekeink a játszóteret keresik, de sosem fogom elfelejteni, milyen volt a nyáron összegyűlni, barátaimmal titkos bújóhelyekre menekülni, és a főtt tojás varázsát élvezni. Te mire emlékszel ebből az időszakból?
