Vasárnap reggel Feri a lehető legjobb hangulatban nyitja ki szemeit. A hálószobája ablakán beáramló napfény láttán felkiált:
– Édesem, olyan örömteli hírem van! Ma minden körülmény ideális, teljesen tökéletes a timing!
– Mire gondolsz, drágám? – kérdez rá a felesége, aki éppen a reggeli kávét készíti.
– Arra a marasztó eseményre! Légy szíves, pillants ki az ablakon: ragyogó napfény, csendes madárdal, éppen csak enyhén fújdogál a szellő… Egyszerűen csodás, valóságos varázslatos nap!
– Jaj, mennyire örvendetes, hogy ennyire felvidít ez a nyárias időjárás, de mégis miért löktél ennyire lendületbe?
– Nos, emlékszel, amikor múlt héten vitatkoztunk, Te harsányan kijelentetted, hogy „egy szép napon majd összepakolok, elhagyom ezt a helyet, és otthagyom a cserben!” Nos, szerintem a mai nap az a bizonyos szép nap.
Késői bánattal érkező adok-kapok az aranylakodalmon
Az idős házaspár a kerti epszében ülnek és aranylakodalmukat ünneplik. A délutáni teázáskor teljes a harmónia és a nyugalom közöttük. Aztán hirtelen az asszony felugrik, és olyan erőteljes pofont méret a már-már álomba merülő férjének, hogy az kibillen a székéből.
– Mi a frász történt, drágaságom?! Mi lehetett ennek az indoka? – kérdezi az öregúr, kissebb sokkal tapogatva az arca fájdalmas pontját.
– Csak arra gondoltam, hogy miattad elmúlt ötven évben egy átlagosnál izgalmasabb éjszakám sem volt! – Megbolondultál, te öreg bohóc?! Mi verte ki ezt belőled?! – kiáltja az asszony a bokrok közül. – Egyszer csak beugrott… De honnan a pokolból tudnád te egyáltalán, hogy milyen a jó?!
