Hany Istók történetében az a legfurcsább, hogy egyszerre áll mögötte valódi korabeli feljegyzés és egy máig tisztázatlan múlt. 1749 tavaszán két halász talált rá a Hanság mocsarában, Kapuváron megkeresztelték, mégis senki sem tudta megmondani, honnan jött és hogyan került oda.
A magyar „vadfiú” története nem regényből, hanem régi feljegyzésekből maradt ránk. A beszámolók szerint a fiú alig viselt ruhát, nem beszélt, és ha valaki közeledett hozzá, inkább a vízbe vetette magát. Úszása természetesnek tűnt, mintha egész életét a nádasok között töltötte volna. Fűt, szénát és más növényi maradványokat evett, a civilizált élet szokásait pedig nem ismerte.
Kapuvárra vitték, ott keresztelték meg, és az István nevet kapta. A Hany Istók elnevezés is innen ered: a „Hany” a Hanságra utal, az Istók pedig az István népies formája.
Miért nem lett belőle „rendes” városi gyerek?
A várban élők azt gondolták, hogy megfelelő neveléssel beilleszthető lesz az emberek közé. Ruhát adtak rá, főtt ételt kínáltak neki, és munkára is próbálták fogni. A próbálkozás mégsem működött. A fiú nehezen alkalmazkodott az új környezethez, és beszélni sem tanult meg rendesen.
Sokkal otthonosabban mozgott a vízpartokon, mint az emberek között. A történet egyik legemberibb részlete szerint a várparancsnok lánya különösen kedves volt hozzá, Istók pedig ragaszkodott hozzá. A legenda úgy tartja, hogy ezt a maga módján fejezte ki: egyszer egy egész csapat békát vitt ajándékba egy lakodalomra. A vendégek ezt persze nem fogadták nagy örömmel.
Mi biztos Hany Istókról, és mi az, ami már inkább legenda?
Az évek során egyre színesebbek lettek a róla szóló történetek. Egyes leírások már hosszú, hártyás ujjakat, különös testfelépítést és szinte emberfeletti úszóképességet tulajdonítottak neki. Ezeknek a részleteknek a nagy része valószínűleg utólagos túlzás.
Ami biztosnak tűnik: valóban létezett egy fiú, akit 1749-ben találtak meg, és akinek a keresztelését a kapuvári egyházi anyakönyvek is rögzítették. Az viszont továbbra is rejtély, hogy kik voltak a szülei, mennyi ideig élt egyedül a vadonban, és pontosan hogyan került a Hanságba.
Ma már felmerülne az autizmus spektrumzavar, valamilyen értelmi fogyatékosság vagy súlyos fejlődési elmaradás lehetősége is, de az sem kizárt, hogy egyszerűen hosszabb időre elszakadt az emberektől, és a túléléshez alkalmazkodott a természethez. A „vad gyerekekről” szóló történetek másutt is ismertek, és gyakran közös bennük a késői beszédtanulás meg a nehéz társas beilleszkedés.
A legenda szerint végül megszökött Kapuvárról, visszatért a mocsarak világába, és örökre eltűnt. Hogy ez így történt-e, senki sem tudja bizonyosan. Ha valakiben mégis felmerül, hogy egy ilyen múlt mögött egészségügyi ok állhat, érdemes erről orvossal beszélni.
