Ahogy a régi kazettás magnó nyikorgása a nyári estéken a felnőttek világát sejtekkel töltötte meg, úgy a gyerekkor hangulatát egy-egy sláger vagy éppen a szomszédok vacsorájának illata hatotta át. Emlékszel még arra, milyen volt, amikor a gyereksereg a ház előtt gyülekezett, és estéről estére új kalandokat éltetek át egy nyár tündöklésében?
A gyerekkor és a szomszédság varázsa
1985 nyara, Budapest, a lakótelep egyik kis utcája. A Nap forrón égetett, az aszfalt szikrázott, és a gyerekek az örökkévalóság érzésével szaladtak ki a szabadba. Az utcán mindenki ismerte egymást, a nagymamáktól a kisiskolásokig. Józsi barátommal esténként a házunk hátsó udvarán ülve hallgattuk a magnónkat, amelyből Máté Péter és az Omega slágerei áramlottak az udvar apró kövei közé. Emlékszem, hogy a magnó valósággal hívogatóan duruzsolt, és az ablakokban feltűntek az arcok, akik együtt élték át a zenét velünk.
A barátságunk szoros volt. Minden után megérkeztünk a kerti csaphoz, hogy legyünk felfrissülve a nyári hőségben. A vagyont érő kincsek közé tartoztak a trambulinon elajándékozott matracok, amiket bent hagytunk a dombon, és a szomszéd gyerekekkel együtt készítettük a legjobb felfedező kirándulásokat a környéken.
Az esték és a magnó hű barátja
A legkedvesebb emlékeim közé tartozik, amikor az egyik este a sötétben, a fejem fölé emeltem a magnót, hogy a lámpafény megvilágítsa a szomszédságot. A kazetta kiáltása, a bárányfelhők fölött kúszó fala, és a barátok öröme mind-mind részei lettek annak a pillanatnak, amikor egy egész nyár varázsa rejlett a számunkra. A zenére eltáncolva a házak között botorkáltunk, és ahogy a ház faláról a fénysugarak hazafelé mutattak, a dalok szavak helyett szívünkbe íródtak.
Minden este újrakezdtük. A magnó nem csak egy eszköz volt számunkra, hanem híd a világ és a gyermeki álmaink között. A kazetták lapos teste, az elnyúlt szalagok, az apró hibák húzták élettel a naplónkat. Mikor elcsúszott a kazetta, mindig Józsi jött a megmentésünkre az apja pótolhatalan szerszámkészletével. Az élet dicső titka a kollégiumi csínyekből és az éjszakai zenés bulikból végül csak eladatlan vágyaikkal zárult le.
Ilyen volt egy felejthetetlen nyár
A nyári napfelkelték a nagymamámon túlvitt minden reggelivel kezdődtek, amely a falu emlékeként állt meg a gyerekek kedvencévé. A házi sütemények, a gyümölcsleves, amit az okos nagyi elmesélt a régi hagyományokról, mind-mind egyedülállóan varázsoltak el. Emellett a házunk előtt, a nyikorgó csap mellett szedett gyümölcsök izgalmával és izzadsággal elegyítettük az utolsó csúcsító napokat.
A hónapok múlásával az egyre hosszabb napok fénye megmutatta, hogy a gyermeki világ élő, ami a zenével fág patakként fújja az álmokat. Később, amikor már felnőttünk, a felnőttek kiszálltak az életünkből, és mi már felnőttként is találkoztunk, a régi barátok eltűntek az emlékekből. De soha nem feledtem el, hogyan táplálta a kazettás magnónk a gyermeki álmokat!
Te mire emlékszel ebből az időszakból?
