A stressz nem ellenség önmagában, de nagy különbség van aközött, hogy mozdít vagy felőröl. Rövid távon még a teljesítményt is javíthatja, tartósan viszont kimeríti a szervezetet, és könnyen rossz irányba viszi a dolgokat.
A feszültség az élet része. Jó és rossz események egyaránt kiválthatják, a test válasza mégis hasonló: alkalmazkodni próbál. A lényeg inkább az, hogy a helyzet erőt ad-e, vagy folyton védekezésre kényszerít.
A pozitív stressz, vagyis az eustressz motivál, ösztönöz, energiát ad. A negatív stressz, a distressz szorongást hoz, csökkenti a teljesítményt, és hosszabb távon egészségügyi gondok felé sodorhat. A két véglet között az a köztes állapot a kedvező, amikor az idegrendszer még nem túlterhelt, de már mozgósít.
Mikor válik tartóssá a terhelés?
Az idő sokat számít. Ha egy megrázkódtató esemény után a tünetek kevesebb mint egy hónapig tartanak, akut stresszről beszélünk. Ha tovább húzódnak, krónikus stresszről van szó. Ha a trauma után a panaszok egy hónapon túl is megmaradnak, azt poszttraumás stressz szindrómának hívják.
A tartós stressz önmagában nem betegít meg, de a hibás megküzdés miatt testi és lelki tünetekhez vezethet. Ilyenkor a problémamegoldás is romlik, és egy erős stresszhelyzet akár teljes leblokkolást is okozhat. Közepes feszültségi szinten működik a legjobban az ember: ilyenkor jó a teljesítmény, de még marad mozgástér is.
Hosszú ideig fennálló stressz mellett olyan panaszok és betegségek jelenhetnek meg, mint a szívinfarktus, a magasvérnyomás-betegség, a fülzúgás, az ajakherpesz, az allergia, a gyomorfekély, az irritábilis bél szindróma, az autoimmun betegségek, sőt akár rosszindulatú daganatok kialakulásához is hozzájárulhat.
Mit lehet tenni, ha már túl sok a feszültség?
Az első lépés, hogy az ember észrevegye a saját jeleit. Ha feszült, ingerült, dühös vagy csalódott, érdemes végiggondolni, mi váltotta ki ezt az állapotot, és min lehetne legközelebb változtatni.
Hasznos, ha valaki végignézi a napját, és különválasztja azt, amit befolyásolni tud, attól, amin nem tud változtatni. A sürgős és fontos teendők kerüljenek előre, a kevésbé lényeges feszültségeket pedig tanácsos elengedni. Ami javítható, arra lehet cselekvési tervet készíteni, és végiggondolni azt is, kikre lehet támaszkodni a családban, a baráti körben vagy a munkahelyen.
Segít, ha valaki időt hagy a pihenésre, sétál, sportol, rendszeresen és egészségesen étkezik, jut ideje a hobbijaira, és tudatosan távol marad azoktól az emberektől vagy helyzetektől, amelyek lemerítik. A relaxációs módszerek közül az autogén tréninget tudományosan megalapozott eljárásként említik, a meditációt egyre népszerűbbnek tartják, a jóga, a légzésrelaxáció és a thai chi pedig lazító hatású lehet.
Ha a teher már súlyos, vagy a rossz állapot tartóssá válik, nem célszerű sokáig egyedül maradni vele; ilyenkor a háziorvos, a pszichológus vagy a pszichiáter segítsége is szóba jöhet.










