Nagy Árpád megköszönte a rengeteg kedves üzenetet, és röviden el is mondta, miért adott inni a nagy hőségben egy szomjazó gólyának: nem hőstettet akartak, csak segítettek egy bajba jutott élőlényen.
Az elmúlt napokban hihetetlen mennyiségű kedves üzenet, jókívánság és elismerő szó érkezett hozzájuk a „közutas gólyát itatott” történet miatt. Nagy Árpád szerint ez a figyelem sokat jelentett nekik, ezért külön is megköszönte mindenkinek a biztatást.
A sztori lényege közben nagyon egyszerű maradt. A legnagyobb hőségben dolgoztak a kollégáival, amikor megláttak egy szomjas, kimerült gólyát. Védőitalukból adtak neki inni, mert természetesnek érezték, hogy segítenek rajta.
Miért lett ekkora visszhangja egy ilyen rövid pillanatnak?
Nagy Árpád szerint nem a szereplés miatt készült a videó, hanem azért, mert a kollégái félig titokban, türelmesen felvették ezt az őszinte pillanatot. Köszönetet mondott nekik is, hiszen nélkülük talán senki nem látta volna, mi történt az út szélén.
Talán éppen ez fogta meg annyi ember szívét: nem nagy szólamok, nem előre megtervezett akció, csak egy ösztönös mozdulat a hőségben. A történet üzenetét maga Nagy Árpád foglalta össze a legegyszerűbben: „Legyünk emberek ebben a fura világban”.
Mi maradt meg belőle nekik a legjobban?
Nem a videó lett a fontos, hanem az, hogy egy apró gesztus ekkora szeretetet és biztatást váltott ki. Nagy Árpád szerint ez volt a legmeghatóbb: hogy egy ennyire egyszerű történet ennyi emberre hatott.
Az egészből végül az maradt meg, hogy néha egy korty víz is sokat jelenthet. Ha valaki bajba jutott állatot lát a hőségben, a legjobb először segíteni neki, és ha kell, szólni valakinek, aki tud továbblépni vele.
