A köd felszínközeli felhő, és attól okoz gondot, hogy a látástávolság egy kilométer alá csökkenhet. Reggelre azért jelenik meg sokszor hirtelen, mert a talajközeli levegő lehűl, a nedvesség kicsapódik, és a köd a föld közelében ül meg.
Mi számít ködnek?
A ködöt úgy lehet elkülöníteni a párásságtól, hogy a látástávolságot nézzük. Ha ez kisebb mint egy kilométer, ködről beszélünk. Ha ennél több, de öt kilométernél kevesebb, akkor inkább párásságot észlelünk. A köd tehát nem egyszerűen szürke levegő, hanem apró vízcseppekből álló felhő a felszín közelében.
Ha a talaj közelében a levegő eléggé lehűl, a benne lévő víztartalom kicsapódik. Ilyenkor először harmat, fagyos időben dér jelenhet meg, majd kialakulhat a köd. Minél hidegebb a levegő, annál kevesebb vizet tud vízgőz formájában magában tartani, ezért a felesleg lebegő cseppekké válik.
Hogyan képződik és milyen formái vannak?
A legismertebb típus a kisugárzási köd. Nyugodt, hideg, felhőmentes, párás éjszakákon a felszín közeli légréteg gyorsan lehűl, és reggelre ködtakaró alakulhat ki. A másik gyakori forma az áramlási, más néven advekciós köd. Ilyenkor például nedves levegő áramolhat hideg felszín fölé, és ez megteremti a ködképződés feltételeit.
A köd lehet sekély, nyílt vagy vastag. Sekély ködnél gyakorlatilag átlátunk felette, nyílt ködnél fölötte már látszik az ég, de alatta még rosszak a látási viszonyok. Ködfoltok főleg völgyekben, mélyedésekben és szélvédettebb helyeken jelennek meg, ahol csak kis területen adottak a feltételek.
Fagypont alatt a köd másik arca is előkerülhet. Ha a köd a tereptárgyakkal érintkezik, azokon zúzmara rakódhat le, vagyis jégkristályok sokasága jelenik meg a felületen. Ekkor beszélünk zúzmarás ködről. Ha ehhez ködszitálás is társul, akkor a nagyon apró cseppeket már szitálásként érzékeljük.
Mikor oszlik fel, és mikor lesz ónos szitálás?
A köd megszűnéséhez annak az ellenkezője kell, mint a képződéséhez: melegedés, keveredés és kevesebb nedvesség a talaj közelében. A leggyakoribb ködoszlató hatás a napsugárzás erősödése. Ha a ködtakaró nem túl vastag, reggel és délelőtt a nap melegíteni kezdi a környező levegőt, a cseppek visszapárolognak, és a ködrétegen lyukak nyílnak.
Ha megélénkül a szél, a ködös levegő gyorsabban összekeveredik a szárazabb, többnyire melegebb levegővel. Ez szintén segít a feloszlásban. Vastagabb ködtakaró esetén viszont a köd nem mindig tűnik el rögtön, hanem felemelkedhet, és pár tíz-száz méteres magasságban rétegfelhőzet, vagyis stratus válhat belőle. Egy ilyen felhőtakaró akár egész medencéket is kitölthet.
Az ónos szitálás akkor jelenik meg, amikor a talaj fagyott, a levegő viszont még pozitív hőmérsékletű, vagy túlhűlt cseppeket tartalmaz. Ilyenkor az apró cseppek a felszínen szinte észrevétlen, de nagyon csúszós réteget hoznak létre. Ezért válik a ködös idő nemcsak zavaróvá, hanem helyenként veszélyessé is.
A köd előrejelzése azért nehéz, mert a kiterjedése, sűrűsége és feloszlási ideje sokkal bizonytalanabb, mint maga a kialakulás esélye. Néhány kilométeren is múlhat, hogy valahol még köd marad, vagy már napsütés lesz. Ha ilyenkor ködöt és rétegfelhőzetet is említenek, érdemes arra figyelni, hogy a kettő gyakran egymásból alakul át.
Ha reggel ködös az út és a talaj fagyott, különösen figyelni kell a csúszósságra. Ha pedig a köd egész délelőtt makacsul megmarad, a közeli településen akár egészen más idő lehet, mint néhány kilométerrel odébb.
