Ha a meteorológiai előrejelzés és a balkonon vagy a közterületi kijelzőn látott szám nem egyezik, az nem hiba. A hivatalos hőmérsékletet árnyékban, szabványos körülmények között mérik, a napon álló vagy rosszul elhelyezett hőmérő viszont más értéket mutat, mert a napsugárzás és a környezet melege is rányomja a bélyegét.
A levegő hőmérsékletét a meteorológiai szolgálatok mindenhol azonos elvek szerint mérik, hogy az adatok összehasonlíthatók legyenek. Ezért a hőmérőt olyan helyre teszik, ahol a közvetlen napsütés és a környező tárgyak sugárzó melege nem zavarja a mérést. A meteorológiai állomásokon ezért fehér, fából készült, jól szellőző, kettős zsaluzású hőmérőházat használnak, amelynek ajtaja észak vagy északnyugat felé néz.
Aki az előrejelzésben szereplő értéket látja, az tehát a levegőhőmérsékletet kapja meg. Az otthoni, rosszul elhelyezett hőmérő vagy a közterületi kijelző viszont könnyen torzíthat, mert nincs megvédve a direkt napsugárzástól vagy a falak sugárzó melegétől. Ezek az értékek inkább tájékoztató jellegűek, és nem azt jelentik, hogy valaki elrontotta a mérést.
Mit mutat a napon álló hőmérő?
A napon álló hőmérő érzékelőjét közvetlenül éri a napsugárzás, ezért ilyenkor nem a levegő hőmérséklete jelenik meg rajta, hanem az érzékelő saját felmelegedése. Ezt inszolációs hőmérsékletnek nevezik. A fogalom ritkán hangzik el a hétköznapokban, de a hőségérzethez sokkal közelebb áll, mint egy szabályos árnyékos mérés.
Amikor kilépünk a napra, nemcsak a levegő melege ér el minket. A testünket a rövid- és hosszúhullámú sugárzás is terheli, és ebbe a környező tárgyakról visszaverődő sugárzás is beletartozik. Ezt az összhatást írja le az átlagos sugárzási hőmérséklet, vagyis a Tmrt. Beltérben ez többnyire megegyezik a léghőmérséklettel, szabadban viszont akár 30 Celsius-fokkal is magasabb lehet.
Napos időben ez látványos különbséget ad. Volt olyan budapesti mérés, amikor a hőmérőházban 29 fokot mutatott a hőmérő, miközben felhőtlen égbolt mellett a Tmrt 52,5 fok volt. Egy másik napon, 33 fokos árnyékos levegőhőmérséklet mellett, ugyancsak felhőtlen égboltnál 60,7 fokra emelkedett a Tmrt. Ilyenkor nem a levegő „forrósodik fel” ennyire, hanem a testünket éri sokkal több sugárzás.
Miért érzi a testünk másnak ugyanazt a meleget?
A hőérzetet nem egyetlen szám dönti el. A szervezetünk hőszabályozással igyekszik közel tartani a testmaghőmérsékletet a 37 Celsius-fokhoz. Először a bőr erei tágulnak ki, így több vér kerül a testfelszín közelébe, és a hőleadás erősödik. Ez a folyamat nagyjából 33 fokos léghőmérsékletig működik jól.
Ha ez már kevés, beindul a verejtékezés. A verejték párolgása sokat segít a hűtésben, de a párás levegő és a gyenge légmozgás rontja a hatását. Fülledt időben a bőrről nehezebben párolog el a nedvesség, és ha alig fúj a szél, a test körül gyorsan telítődik a levegő nedvességgel. Ezért lehet ugyanaz a 30 fok egyik nap még elviselhető, másik nap pedig nyomasztóan nehéz.
Erre vezették be az érzethőmérsékleteket. Ezek közül az egyik legismertebb a fiziológiailag ekvivalens hőmérséklet, röviden PET. Ez egy fiktív, szabványosított beltéri környezet hőmérséklete, amelyben a szervezet ugyanazokat a válaszokat adná, mint a valódi kültéri helyzetben. Vagyis nem azt mondja meg, hány fok van a levegőben, hanem azt, hogy a test milyen terhelést él meg.
Másképp fogalmazva: a hivatalos mérés, a napon álló hőmérő és a saját hőérzetünk három különböző dolog. Ha ezt észben tartjuk, kevésbé ér majd meglepetésként, hogy egy nyári napon a kijelzett szám és az, amit a bőrünkön érzünk, gyakran nem ugyanaz.
Ha a napon vagy a balkonon látott hőmérséklet tartósan szokatlannak tűnik, érdemes az árnyékos, szabványos értéket nézni. Ha pedig a hőség mellett rosszullétet is okoz a meleg, beszéljen orvossal.
