Az életmódorvoslás nem mellékszál a gyógyításban, hanem olyan megközelítés, amely a mozgást, az alvást, a táplálkozást, a stresszkezelést, a kockázatos szerhasználat kerülését és a kapcsolatok erősítését is a kezelés részévé teszi. Krónikus betegségeknél gyakran már az elején előkerül, mert nemcsak a tünetet nézi, hanem azt is, hogyan él valaki nap mint nap.
A szemlélet lényege egyszerű: a bizonyítékokon alapuló életmódbeli beavatkozásokat elsődleges eszközként használja a krónikus betegségek megelőzésére, kezelésére, sokszor visszafordítására is. Nem egyetlen nagy fordulatról szól, hanem több olyan szokásról, amely együtt számít.
Mi fér bele az életmódorvoslásba?
Ide tartozik a rendszeres fizikai aktivitás, az alvás minőségének helyreállítása, a stresszkezelési technikák alkalmazása, a kockázatos szerhasználat elkerülése, a megfelelő táplálkozás – ezen belül a teljes értékű növényi étrend is –, valamint a pozitív szociális kapcsolatok erősítése.
Az életmódorvoslás csapatmunka. Az alapját az életmódorvos, a dietetikus és a mozgásterapeuta adja, a folyamatot az életmódorvos fogja össze és felügyeli. A körbe más szakemberek is bekapcsolódhatnak, például pszichológus, mentálhigiénikus, ápoló, védőnő, szociális munkás vagy gyógyszerész.
Van benne egy másik fontos fordulat is: a beteg nem csak elszenvedője a folyamatnak. Az öngondoskodás és az önmenedzselés része a kezelésnek, mert tartós változás akkor születik, ha az érintett maga is benne van a munkában. Ez együttműködés, nem felülről jövő utasítás.
Miért kerül ennyire előtérbe?
Azért, mert a krónikus és életmóddal összefüggő betegségek világszerte óriási terhet jelentenek, és a halálozások mintegy 70 százalékáért felelősek. A szívbetegségek, a stroke és a 2-es típusú cukorbetegség nagy része megelőzhető lenne főként az étrend és az életmód javításával, a rák esetében is jelentős a megelőzhető rész.
Az életmódorvoslás erre nem külön csodaszert kínál, hanem azt mondja: a közös kockázati tényezőket kell megfogni. A rossz étrend, a fizikai inaktivitás, a dohányzás vagy a túlzott alkoholfogyasztás, a krónikus stressz és szorongás, a rossz alvás, a családi és közösségi kapcsolatok hiánya mind olyan terület, ahol lehet beavatkozni.
Ebben a megközelítésben a társas kapcsolódás sem mellékes. Az elszigeteltség fokozott halálozási kockázattal járhat, az elérhető közösségi környezet viszont javíthatja az általános egészségi állapotot és a rugalmas megküzdést.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Ha valaki például az étkezésen szeretne változtatni, de közben rosszul alszik és állandó stresszben él, akkor nem elég csak az étrendre figyelni. Ilyenkor az alvást és a stresszre adott reakciókat is rendezni kell, különben a változtatás fél lábon áll.
Az életmódorvos ilyenkor segít feltérképezni a negatív stresszreakciókat, a megküzdési módokat, és személyre szabott stresszkezelési technikákat is beilleszthet a tervbe. A relaxációs gyakorlatok vagy más feszültségcsökkentő módszerek is szóba kerülhetnek.
Fontos, hogy mindez nem a gyógyszerek ellen szól. Inkább arról van szó, hogy ha egy állapot még életmódváltással is befolyásolható, akkor ez lehet az első lépés vagy a kezelés hasznos kiegészítése. A 2-es típusú diabétesznél például az életmódváltás segíthet a kialakulás megelőzésében, már meglévő betegség esetén pedig a gyógyszeres kezelés mellett a szinten tartásban, sőt javulásban is.
Ha valaki úgy érzi, hogy a rossz alvás, a tartós stressz vagy a mozgáshiány már a mindennapjait is kibillenti, érdemes erről orvossal beszélni.










