Magyarországon az északnyugati a leggyakoribb szélirány, de ez nem azt jelenti, hogy a hétköznapokban is mindig onnan fúj. Az uralkodó irányt az általános légköri áramlás és a domborzat együtt alakítja, a helyi környezet pedig tovább módosítja.
A szél irányán azt az égtájat értjük, ahonnan a szél érkezik. Nálunk az uralkodó, vagyis a leggyakoribb irány az északnyugati, miközben a délies szeleknek is van egy másodmaximumuk. A Dunántúl keleti felén és a Duna-Tisza közén az északnyugatias fő áramlás érvényesül a legerősebben, a Tiszántúlon viszont inkább az északkeleti irány a jellemző.
Mi alakítja a magyarországi szélviszonyokat?
Hazánk szélviszonyainak kialakításában két fő tényező játszik szerepet: az általános cirkuláció által meghatározott alapáramlás, valamint a domborzat módosító hatása. Vagyis az országos kép csak kiindulópont, mert a szél viselkedését már a terep formája is erősen befolyásolja.
A mérsékelt öv szelei a légköri cirkuláció különböző fázisai miatt nem állandók. Ezért a leggyakoribb szélirány relatív gyakorisága Magyarországon általában csak 15 és 35 százalék között mozog. Az országos átlag szerint 2001–2020 között az esetek 17,4 százalékában volt északnyugati a szél, vagyis az idő nagy részében nem az uralkodó irányból fújt.
Ez a mindennapokban is érezhető. Egy településen a fák, az épületek, a fasorok és maga a domborzat teljesen más benyomást adhat, mint amit az országos átlag sejtet.
Mitől lesz máshol ugyanaz a szél mégis egészen más?
A szélsebesség aktuális értékét nagymértékben befolyásolják a helyi tényezők. A domborzat mellett számít a felszínborítottság és az adott hely környezetében álló akadályok sora is, például az épületek, fák vagy fasorok. Emiatt az évi átlagos szélsebesség országosan ugyan 2 és 4 méter másodpercenként között változik, de ettől helyben jelentős eltérés is lehet.
A szélnek az év során is van saját menete. A legszelesebb időszak általában a tavasz első fele, míg a legkisebb szélsebességek többnyire nyár végén és ősz elején jelentkeznek. Ugyanaz a tér vagy utcasarok tavasszal sokkal huzatosabbnak tűnhet, mint az év más szakaszaiban.
Országos átlagban évente 131 szeles nap fordul elő. Szeles napnak az számít, amikor a legerősebb széllökés eléri vagy meghaladja a 10 méter másodpercenkénti értéket. Ezek közül átlagosan 33 nap viharos, vagyis a széllökés 15 méter másodpercenként fölé is emelkedik.
Ez a két határ jól mutatja, hogy más a „szeles” és más a „viharos” idő. Az egyiknél csak erősebb a légmozgás, a másiknál már jóval nagyobb lökések jönnek. Ha valaki a saját környékének szélviszonyaira kíváncsi, az irányt és az erősséget mindig külön érdemes nézni. Ha ez a helyi különbség szokatlanul nagy, már indokolt lehet rákérdezni egy szakembernél is.
Miért nem elég csak az országos átlagot nézni?
Mert az országos átlag nem mond el mindent arról, amit egy udvarban, utcában vagy domboldalon érezni lehet. Az északnyugati szél Magyarországon valóban a leggyakoribb, de a helyi környezet könnyen átírja, hogy ebből mennyit tapasztalunk a gyakorlatban.
