Emlékszel még azokra az estékre, amikor a család összegyűlt a tévé előtt? A fekete-fehér képernyő előtt mindenki izgatottan várta a következő epizódot, miközben az illatok belengedték a levegőt. 1985-öt írtunk, és valahogy minden egyes este különleges volt, a közös pillanatok varázslatát sosem lehetett megunni.
Közös pillanatok a szobában
A nagyszoba egyet jelentett a mozgással. A régi, kopott kanapén ültünk, és a tévét egy fapadra helyeztük, ahol a képernyő beharangozta a következő sorozatot. Az apám szelíd hangon mesélte, hogy ő ezt már fiatal korában is nézte, míg anyám a konyhából időnként bekiáltott: „Gyerekek, hazajött a pörkölt!” Mindig pontban hét órakor ültünk le, és a kedvenc műsoraink előtt mint valami misztikus szertartáson, vártuk a csodát.
A Szent István napi tűzijátékok vagy karácsonyi mesék előtt különleges hangulat csücsült a levegőben. Jól emlékszem, ahogy Gyulai Fóka az est fénypontja volt, akivel együtt lőttük el a bolondos poénokat. Az izgalom körbelengte a szobát, az órák szinte megálltak, mintha a külvilág elnémult volna. Vérbeli gyerekek voltunk, akik késlekedve, de annál lelkesebben várták a következő fordulatokat.
A tejberizs illata és a kávé felnőtt varázsa
Egyik este különösen emlékezetesre sikeredett. A nagy, mécsesekkel díszített asztalon anyám tejberizse gőzölgött, olyan édes illatokkal, hogy az ember szinte megbódult tőle. Pici kockákra vágott csokoládé fénylett a tejberízs tetején – ez volt az ötféle édesség egyike, amit hétvégente kaptunk meg. Közben a háttérben, a tévé hangszórójából Valczer csendült fel, és a családi kötelékek, a közös étkezések felnőttebbé tettek bennünket.
A szomszéd fiúk is átjártak néha, és együtt szurkoltunk a kedvenc csapatunknak a képernyőn. Aztán, amikor elérkezett az idő, jött a sok bagózó nevetés, és mindenki elmondta a legjobb poénját. „Milyen unalmas műsor!” – mondta egyikük, de mindannyian tudtuk, hogy az este közel sem unalmas. Az apró, mégis hatalmas mosolyok, ami az este végére elcsent helyet az arcomból, örökre velem marad.
Tehát így telt el az este, amikor a felnőttek a tévé előtt ücsörögtek, miközben a gyerekek a konyhában türelmetlenül várták, hogy vágjanak és változzanak a világ számára. A nagymama a háttérből nosztalgiázva szólt: „Úgy rémlik, hogy mi is így szórakoztunk annak idején.”
Felidézendő rendezvények az idő pénztárcájából
Ma már mindez csak egy nosztalgikus emlék, de fontos része volt az életünknek. Azokat az estéket emlegetjük, amikor a tévésorozatok közben nemcsak barangoltunk a képernyő előtt, hanem megéltük kedvenc karaktereink kalandjait. Miközben a nyakig ölelő családi hagyományokat éltük, a közös pillanatok ereje megmaradt számunkra.
Lehet, hogy ma már a wifi világa dominál, és a hagyományos értelemben vett családi esték a múlt homályába vesznek, de azt hiszem, az a sok nevetés és a tejberizs illata örökre élni fog bennünk.
Te is emlékszel, milyen volt a felnőttek társaságában ücsörögni a tévé előtt, a híres sorozatok legfrissebb epizódjai előtt? Talán már nem jön vissza – de jó, hogy megéltük!
