Ahogy a nyári naplemente aranyfényben fürdeti a várost, felnőttként is visszaemlékezünk a gyermekkorunk igazi csodáira. Tudtad, hogy a grundon eltöltött órák, a barátokkal való közös játék és a napfényben száradó fű illata mennyire meghatározta életünket? Az 1980-as évek közepén a városi lakótelepek nem csak betonrengeteget, hanem igazi gyermeki élményeket is rejtettek.
Képzeld el, hogy a napsütésben futkosó gyerekcsoport között hány emlékezetes pillanat született. Ki foglalkozott azzal, hogy éppen hol találkozunk? Már kora reggel, a csípős levegőben izgalommal telt napra ébredtünk. Abban az időben a technika nem uralta mindennapjainkat; a szórakozásra saját magunkat kellett beosztanunk, és ez remekül működött!
A grund varázsa
A grundról, a néhai sportpályáról, mindig is úgy beszéltünk, mint a mi titkos országunkról. A sima, kiszáradt fűfelület egy labda síkjához hasonlatosan vonzott minket. Nyári délutánokon ott játszottunk; nem zavart, hogy néha az eső állította meg a mulatságot, hiszen alig vártuk, hogy a pocsolyákban ugrálva tapasztaljuk meg a felhőtlen boldogságot.
A barátaim között volt a mindig nevető Bence, akit mindenki ismert a félévben hozott újbringájáról. Sokat kerestük a boldogságunkat, miközben naplementéig fociztunk, gyűjtöttük a bátorságunkat a kerítés mögötti kidőlt fák fájára mászáshoz. A gyermekkor percei valódi kincsek voltak; néha megengedtük magunknak, hogy anyukák, nagymamák sekrestyéje ne lógjon be az önfejű kalandok közé, gyerekekként legyőzhetetlenek voltunk!
Emellett persze nem maradtak el a „bunkeres evidenciák” sem. A „bunkerek” építése, avagy a hajlékonyszékek mögötti titkos búvóhelyek kialakítása igazi projekt volt! Aldo tanácsára mindig biztosra mentünk; aki elfelejtette hozni az anyagokat, az simán kibújhatott a többiek szeme láttára, mint egy kis szabotőr. A szüleink sosem hittek el, miért jövünk haza koszos lábakkal, csak árért cserébe; az igazi gyerekélmény nem kér bocsánatot.
A hideg gyümölcslevek és a tébolyító meglepetések
A gyerekkor mellett elmaradhatatlan volt a nyári hőségben elfogyasztott hideg gyümölcslevek ünnepe is. Az előre megfőzött gyümölcslevet jégkockával tálaltuk, míg már vártuk szomszédainkat a „bunkereinkhez”. Mennyire emlékszem, ahogy a szomszéd néni adta az utolsó diónyi fagyasztott eperport! Az meglepetés volt, és a savanyú édes ízének zamatával még ma is elkap az ínycsiklandó visszarepülés.
De nem csak a gyümölcslevektől volt hangos a nyár. Ki tudja, hány dolgot gyártottunk egyesekkel – kosaras falaik épphogy elkészültek, mi már robogásra készen vártuk, hogy a hosszan, gyantás fűzött ceruzákkal készen állhassunk a csatáinkra. A legjobb formánkat mutatva, néha belebotlottunk valamilyen meglepiben, hol egy hirdetés, hol egy régi, elfeledett, megnyitott kincsek. Ezek az apróságok teljesen feltöltöttek minket, és ez a gyerekkor valódi varázsa volt.
Mindezeket se felejtsd el, hiszen akivel közösen nevetve, vagy éppen összehangolva leselkedtünk egy kis titkos életre!
Te mit hoztál vissza a múltból?
Miközben leírtam ezeket a huncut emlékeket, biztos vagyok benne, hogy te is felidézted saját grundos életed csodáit. A gyermekkor egyszerű örömei, a szoros barátságok, a napsütésben játszott mértani bonyolultságok mind emlékeztetnek arra, hogy de jó volt régen, amikor a gyerekek még tényleg gyerekek lehettek. Te mire emlékszel ebből az időszakból? A grundon eltöltött órák, a felfedezések és a barátok – talán már nem jönnek vissza, de jó, hogy megéltük!
