A nyaralástól eltekintve minden időmet a kertben töltöttem. A munkám gyümölcse hatalmas volt: a veteményesem paradicsommal, uborkával és cukkinivel volt teletömve, és alig tudtam hova tenni a termést. Heteket töltöttem a befőzéssel, és végül többszörös adaggal lett gazdagabb a konyhám: savanyúság, paradicsomlé, lekvár és saláta töltötték meg a kamrapolcokat.
Természetesen a családomnak is adtam belőle. A szüleim tíz-tíz üveget kaptak mindegyikből, hiszen segítettek a kertben. Édesanyám gyomlált velem, édesapám pedig végig a szállításnál segédkezett. A férjem szülei azonban más kategóriából valók voltak, és amikor felmerült, hogy nekik is adjak, már nem lehettem olyan nagylelkű.
Az ötlet, ami vihart kavart
Éppen újabb adagot csomagoltam be, amikor a férjem hozzám fordult:
– Nem adnál pár üveget az én szüleimnek is? – kérdezte.
– Őszintén szólva, nem gondoltam erre – válaszoltam.
A férjem értetlenül nézett rám.
– Miért nem?
– Nézd, anyukám a korához képest is rengeteget segített, apu pedig a benzinért sem kért pénzt. A te anyukád viszont, mikor segítséget kértem tőle, közölte, hogy nem akarja tönkretenni a manikűrjét. Ha ők nem akarnak részt venni a munkában, akkor vásároljanak.
– Hogy mondhatsz ilyet? – háborodott fel a férjem.
– Van egy remek ötletem – folytattam. – Eladok nekik öt üveggel, darabonként 1000 forintért. Ez még mindig olcsóbb, mint a piaci ár.
A család reakciója
Amikor a szándékaimról tájékoztattam a férjem szüleit, nem sértődtek meg. Sőt, elkezdtek alkudni! Anyósom jelezte, hogy ha már fizetniük kell, akkor legalább választhassanak az árutartalékok közül. Apósom pedig azt állította, hogy jövőre szívesen segítségemre lesz a kertben.
A tanulság
Ez az egész történet arra tanított meg, hogy néha a határok kijelölése nemcsak a saját lelki békénk érdekében fontos, hanem mások oktatásáhhoz is. Anyósom talán soha nem fogja megtanulni értékelni a kemény munkát, de legalább most már tudja, hogy az én időm és energiám sem ingyenes.
Ti hogy oldanátok meg egy ilyen helyzetet? Vajon jogos volt, hogy pénzt kértem a befőttekért vagy túl szigorúan ítéltem meg a rokonságot?
