“Nőként engedjük meg magunknak azt a fél órát néha, hogy lerakjuk a terheket, befelé forduljunk a lelkünk felé, és megkérdezzük: Neked mire van szükséged?
Egy erős kávéra? Egy ölelésre? Vagy egy habfürdőre?
A szüntelen másokkal való törődésben sokszor megfeledkezünk a benső emberről, akinek ugyanolyan igénye van az odafigyelésre.
Ilyenkor kell összerakni nőiségünk szétszóródott darabkáit.”
(Agárdi Zsóka)
A városi tanító bácsi helyettesít a falusi suliban. Első dolga, hogy figyelmeztesse az ízesen…
Két cápa panaszkodik egymásnak: – Képzeld, a múltkor lenyeltem egy szörföst. Olyan vacak napolajat…
- Melyik a világ legvillamosítottabb országa?- ???- Románia. Nagy a feszültség, de kicsi az…
Mennyire ismered a háztáji állatokat? Tudod, melyik faj mit eszik, hogyan viselkedik vagy mire…
Vannak slágerek, amelyekből elég egyetlen szó, egy jellegzetes hangulat vagy egy refrénfoszlány, és…
Okostelefonok, internet, alkalmazások – a technológia körülvesz minket, mégis sok részlete rejtve…
A kórházi nappalaim egymásba folynak. A reggelek átmennek délutánokba, azok pedig könyörtelen,…
Vannak szokásaink, amelyeket szinte mindenki ismer: halogatunk, újra megnézzük a hűtőt, akciós…
A 60-as, 70-es évek vidéki élete egyszerre volt kemény munka, közösségi összetartás, alkalmazkodás…
A második világháború befejezése után sokan azt remélték, hogy végre béke és nyugalom következik. A…
