Nyugdíj előtt álló munkavállalóként nem mindegy, melyik jogviszony vonatkozik rád: az Mt. szerint nem felmentési idő jár, hanem felmondási idő. A felmentési idő ugyanis csak a közalkalmazottakat illeti meg a Kjt. alapján. A különbségnek közvetlen pénzügyi és munkaidős következménye is van, főleg akkor, ha a munkáltató mond fel.
Miért nem ugyanaz a felmentési és a felmondási idő?
A hétköznapokban könnyű összekeverni a két fogalmat, de a szabály nem ugyanaz. A közszférában dolgozók jogviszonyát a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény rendezi, a versenyszférában dolgozókra pedig a munka törvénykönyve vonatkozik. Emiatt aki az Mt. hatálya alá tartozik, az nem közalkalmazott, így felmentési idő sem jár neki.
A közalkalmazotti jogviszony megszüntetésekor viszont a felmentési idő legalább 60 nap, és a jogviszonyban eltöltött évekkel arányosan tovább is nőhet. Ennek felső határa 8 hónap, vagyis a közszférában ez jóval hosszabb lehet, mint amit a legtöbben elsőre gondolnak.
Mit kap a dolgozó az Mt. szerint?
A versenyszférában az alaphelyzet a felmondási idő. Ennek hossza alapesetben 30 nap, és ha a munkáltató mond fel, akkor ezt az érintett időszakot a törvény legalább részben munkavégzés alóli mentesítéssel is összekapcsolja. Munkáltatói felmondásnál a felmondási idő legalább felére a dolgozót mentesíteni kell a munkavégzés alól, mégpedig távolléti díj mellett.
Ha viszont a munkavállaló maga mond fel, akkor a teljes felmondási időt le kell dolgoznia. Ilyenkor a munkáltató dönthet úgy, hogy eltekint a munkavégzéstől, de erre nem kötelezi semmi. Vagyis nyugdíj előtt az Mt. alatti dolgozónak nem automatikus könnyítés a távozás, még akkor sem, ha már közel jár a nyugdíjhoz.
Van azért védelem a nyugdíj előtt állóknak
Az Mt. hatálya alá tartozóknál a nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 év különös védelmet jelent. Ebben az időszakban a munkáltató csak különösen indokolt esetben mondhat fel határozatlan idejű munkaviszonyt. Ha a felmondás oka működési ok vagy a dolgozó képessége, előbb másik megfelelő és szabad munkakört kell felajánlani.
Csak akkor lehet jogszerű a felmondás, ha nincs ilyen álláshely, vagy az érintett azt nem fogadja el. Ez fontos különbség azoknak, akik azt gondolják, hogy a nyugdíj előtt álló dolgozót már automatikus védelem vagy külön felmentési idő illeti meg az Mt. alapján.
Nők 40 esetén sem ugyanaz a szabály mindenkinél
Közalkalmazottaknál a Nők 40-hez kapcsolódó szabály különösen kedvező lehet: ha a nő a felmentési idő utolsó napjáig megszerzi a 40 év jogosultságot, és ezt jelzi a munkáltatónak, a jogviszonyt felmentéssel kell megszüntetni. Ilyenkor a nyugdíj megállapításának napja lesz a jogviszony megszűnésének napja, a felmentési időt pedig ehhez az időponthoz visszafelé kell kiszámítani.
Az Mt. hatálya alá tartozó nőknél nincs ilyen kötelezettség. Ha eléri a Nők 40 feltételeit és nyugdíjba menne, az esetek többségében neki kell felmondania, vagy közös megegyezést kell keresnie. Ilyenkor a munkáltatót nem terheli olyan kötelezettség, mint a közalkalmazotti jogviszonyban.
Ezért a nyugdíj előtt állóknak nem a „jár-e felmentési idő” kérdést érdemes először feltenni, hanem azt, hogy közalkalmazotti vagy Mt. szerinti jogviszonyban dolgoznak-e. A válasz ezen múlik, és ettől függ az is, lesz-e felmentési idő, felmondási idő, illetve milyen mértékű munkavégzés alóli mentesítés járhat a távozás előtt.










