Adásszünet, visszaváltható üveg és horgolt téveterítő idézi meg azt a régi hétköznapi világot, amelyre ez a sor rákérdez. A kérdések a boltba vitt kenyérzsáktól és a befőttesüvegtől az iskolai csengőig, a kézzel nyíló buszajtóig több ismerős helyzetet vesznek elő. Nem évszámokra vagy nagy eseményekre épít, hanem olyan megszokásokra és tárgyakra, amelyek a postás várásától az utcai játékokig sokak emlékeiben még ma is élnek.
A bolti kenyér vásárlásakor mit vittek magukkal sokan, hogy ne morzsálódjon szét?
A kenyér gyakran kendőben vagy zsákban került haza.
A „csengetés után berohanni” melyik helyzetre volt jellemző?
A tanítás kezdetét jelző csengő miatt siettek a diákok.
A televíziók tetején gyakran miért volt horgolt terítő?
Egyszerre volt praktikus és díszítő elem.
A befőttesüvegek tetejére mi került sokszor a kupak alá?
Így próbálták jobban zárni az üveget.
A „visszaváltható üveg” mit jelentett a gyakorlatban?
Az üvegek visszavitele pénzt ért.
A buszokon az ajtók gyakran hogyan működtek?
Sok járművön kézi működtetés volt.
Hirdetés
A „hétfői adásszünet” mit jelentett?
Hétfőn gyakran nem sugárzott műsort a tévé.
A „postás várása” miért volt fontos esemény?
A postás hozta a híreket a világból.
A „házmester” szerepe miben volt különleges?
A ház központi figurája volt.
A gyerekek az utcán mivel játszottak leggyakrabban?
A játékok egyszerűek, de közösségiek voltak.
