Szépen, csendben elmúlik minden.
Mint ahogy a levelek lehullanak a fáról.
Úgy tűnnek el életünkből szeretteink,
barátaink, ismerőseink. Mindenki, aki fontos.
Lassan mind elmennek, elmegyünk, s nem marad semmi.
Csak az emlékek. Egy tárgy, egy kis virág,
egy dallam, mi füledbe cseng és rá emlékeztet.
Oly gyorsan vége, hogy észre sem veszed.
S vidám kisgyerekből aggastyán leszel.
Ne feledd hát! “Szeretni” nem háborúzni
jöttünk e földre egy kis időre.
Ne bántsuk – becsüljük, meg egymást, mert
nem tart örökké az élet.
Addig szeress, amíg lehet.
Mert ha vége, már nincs idő jótettre
vagy bocsánatkérésre.
Elmúlik minden, csak a könnyed törölheted,
mert mélyen a szívedben karcot hagy az élet.
Benyusz Viktória
Az élet
