A külön városban élő párokat nemcsak az üzenetek tartják össze, hanem a naptárba írt következő találkozások is. Egy lefoglalt vonatjegy, egy közös hétvége vagy a költözés céldátuma kézzelfoghatóvá teszi azt, amiért mindketten dolgoznak. Ezek a gondolatok a várakozásról, a szervezésről és a lassan közeledő közös otthonról szólnak.
Szerelmes idézetek
Nem a kilométereket számolom, hanem az alvásokat addig, amíg újra megölelhetlek.
A közös naptárunkban minden beírt hétvége egy apró ígéret, amelyet együtt tartunk be.
Szeretem, hogy nálunk a „majd egyszer” lassan pontos dátummá változik.
Két városban ébredünk, mégis ugyanazt a jövőt készítjük elő reggelente.
A vonatjegyed a kedvenc bizonyítékom arra, hogy a hiány nem marad válasz nélkül.
Nem baj, ha most külön kulcsunk van, amíg ugyanannak az otthonnak keressük az ajtaját.
A búcsú kevésbé fáj, amikor már tudjuk, melyik pénteken érkezik a következő ölelés.
Te hozod a kávét, én foglalom a jegyet: néha ilyen egyszerűen működik a szerelem.
A távolság nem romantikus, de megtanított bennünket pontosan választani egymást.
Minden közös hétvége rövid, mégis elég hosszú ahhoz, hogy tovább építsük a hétköznapjainkat.
A költözés dátuma még ceruzával van írva, de a szándékunk már kitörölhetetlen.
Nem mindig tudlak elkísérni, de minden fontos döntésed mellett ott akarok lenni.
Egyszer majd nem indulási időt kérdezünk, hanem azt, ki ér haza előbb.
A fenti gondolatok saját szerkesztőségi megfogalmazások, nem ismert személyektől származó idézetek.
Amikor a naptár közös üggyé válik
A tervek akkor adnak biztonságot, ha mindkét fél alakíthatja őket. Érdemes nemcsak a látogatásokat, hanem a fontos döntések időpontját is rögzíteni: mikor beszéltek a költözésről, a munkáról vagy a következő közös utazásról. Így a naptár nem számonkérés, hanem közösen rajzolt útvonal.
A beírt dátumok között pedig ott dolgozik a legfontosabb terv: hogy egyszer ugyanoda érkezzetek haza.










