A nyugdíjas bácsi mindig eljárt a kispályás focimeccsekre.
Egyszer a mérkőzést követően a barátai megkérdezik tőle:
– Miért jársz te annyit ezekre a focimeccsekre?
Erre a bácsi elmosolyodik, és így válaszol:
– Hát, tudod, fiatal koromban én is fociztam, de soha nem rúgtam be a kapuba.
Most legalább állva láthatom, hogy a fiataloknak milyen jó!
A barátok nevetve válaszolnak:
– Nem lehet, hogy csak azért jössz, mert ingyen van a belépő?
A bácsi egy pillanatra elgondolkodik, majd feleli:
– Hát ez is igaz, de az élmény a legfontosabb!
## Az öreg paraszt elhatározza, hogy megnézi a várost.
Felül a vonatra, és elindul.
Megérkezik a főutcára, ahol egy hatalmas plázát lát.
Rábeszéli magát, hogy bemegy.
Bámészkodik, nyitva a szája, amikor egyszer csak kicsikét megzavarodik.
Meglát egy piros gombot a falon.
– Mit csinál ez a gomb?
– kérdezi a biztonsági őrtől.
– Az egy vészjelző, ha baj történik!
Az öreg úgy dönt, hogy nyom egyet a gombon.
Erre az egész pláza lezárul, és a tűzoltók, rendőrök berohannak.
– Jé, hát ezt nem akartam!
– Miért nyomta meg, öreg?
– Csak érdekelt, mit csinál!
Erre az őr felhúzza a szemöldökét:
– Na, de ha akarta, miért nem mondta, hogy csak nézelődne?
## Két barát beszélget:
– Én sose értem, miért van annyi nyugdíjas az utcán.
– Mert nekik már nem kell dolgozniuk, élvezik az életet!
– De sose látom őket vásárolni.
– Hát, mert mindig a bolt előtt állnak, és árulkodnak egymásnak!
– Hogy érted ezt?
– Meglátod, csak nézd meg őket!
Ott állnak, és mesélnek a régi jó időkről, meg kibeszélik a szomszédot!
– Ez igaz!
Szóval ezért nem vásárolnak?
– Hát persze!
Csak a pletyka az, amiért érdemes kimenni az utcára!
## Józsi bácsi a kocsijával közlekedik, de már sok kocsit tört össze.
Egy nap megállítja a rendőr:
– Bocsánat, Józsi, de nem feltűnő, hogy már három kocsit tört össze?
– Dehogy, fiatalember, én csak tanulok!
– Tanulni?
Hogyhogy?
– Igen, csinálom a gyakorlatot!
– Miféle gyakorlatot?
– Hát, hogy mindig jobban tudjak parkolni!
## Nyugdíjas bácsi megérkezik a orvoshoz.
– Jó napot, doktor úr!
– Mi a panasz?
– Hát, az az igazság, hogy az utóbbi időben alig tudok járni.
– Ilyen korú embereknél ez természetes.
– De én régen olyan fürge voltam!
– Igen, de tudja, az évek elteltek!
– Igen, de a fiam már most a háznál van, hogy az öreg nénivel játsszon!
– Na és mit csinál a bátyád?
– Hát ő meg csak búslakodik, mert már ő se tud futni!
## A nyugdíjas férj hazatér a boltba.
Felesége kérdezi:
– Honnan jöttél ilyen későn, miért nem hoztál semmit?
– Jártam a boltban, de nem volt kedvem venni.
– De miért?
– Hát a sor olyan hosszú volt, hogy inkább leültem az árak között, és vártam, hogy eltűnjön a bűnös!
## Két nyugdíjas beszélget a padon.
– Te hallottad, Jani?
Képzeld, a nénike annyira közel állt a padhoz, hogy a szomszéd már elmondta róla, hogy ő pénzt gyűjt a fáknak!
– Fáknak?
– Igen, mert majd csak akkor sikerülhet sokat keresnie, ha az árak így fognak emelkedni!
– Hát azt mondhatom, gyönyörű álmok, de mi a bizonyíték?
– Hát, ha egy hársfát ültetne a kerítés mögé, azonnal felállt volna, és a kiskert is megnőne!
## A nyugdíjas bácsi bemegy a boltba, és odalép a pult mögött álló fiatalhoz.
– Bocsánat, kisfiam, tudnál segíteni?
– Persze, mi a kérdés?
– Hát, én egy nyugdíjas vagyok, és már nem tudom, hogy mi a különbség a liszt és a cukor között!
– De hát, nagyon egyszerű!
– És miért, kisfiam?
– Mert a lisztet sütni szokták, a cukrot meg csak a kávéba teszik!
– Hát, fiatalember, én még soha nem kávéztam!
## A nyugdíjas hölgy a boltban áll, és nézi az üres polcot.
Jön egy barátnője, és kérdezi:
– Miért nézed így az üres polcot?
– Épp a fiatalok mondják, hogy régebben volt a boltban is élet!
– Hát, de miért?
– Mert a cukor üresen maradt!
– De hát ki ne tudná, hogy az üres polc nem hoz sok vásárlót?
– De legalább a régi emlékek előkerülnek!
