Az anyós érzelmekkel teli hangon felhívja a volt vejét:
– Szia drága vejem!
Már egy ideje nem volt közöttünk kontakt, de azon gondolkoztam egy csomót, mennyire bánom, hogy szétmentetek a kislányommal…
A veje nem is érti, mi történik, csak hallgat, így az anyós nyugodtan hadar tovább:
– Igazad volt, hogy leléptél.
Most döbbentem rá, hogy tényleg rosszul bánt veled a lányom, és semmi se volt jó neki, amit csináltál.
Mire a volt vej kezd felocsúdni:
– Hát anyuka, maga sem volt épp a kedvesség mintapéldánya..
Meglepetésére az anyós ebben is egyetért:
– Bevallom, nem volt a legjobb anyós, sokszor belelovaltam magam butaságokba, és számos alkalommal csúnyán beszéltem veled… Nem kellett volna hozzátok költöznöm, már látom..
Mire a veje:
– És azt se felejtse el, hogy állandóan szapult engem, hogy nem vagyok elég jó a lányához.
Az anyós emeli a tétet:
– Igazad van, de már rájöttem, hogy nálad lelkiismeretesebb és jobb férjet nem is választhatott volna a lányom.
Csak remélni tudom, hogy megbocsátod nekem a múltbéli tévedéseimet…
A veje nagyvonalúan:
– Fátylat rá, kedves mama.
– és már tenné le a telefont, de a volt anyósa tovább beszél:
– Azért néha beugorhatnál hozzánk, lehet, hogy megint feléled köztetek az a régi láng… Ja, és szívből gratulálok a lottónyereményedhez…
