Az öreg néni a bolt előtt áll, és nézi a csokoládét.
Kérdezi tőle egy fiatalember:
– Nagymama, miért nem vásárolsz?
– Mert nincsen pénzem.
– Hát, szedd össze a sok aprót, aztán meg lesz!
Az öreg néni zsebébe nyúl, és elővesz egy hatalmas kupac aprót.
– Az nagyon sok, de tegyük fel, hogy összegyűlt elég, de ha nem tudnál elégét szedni, akkor mire tudnád elkölteni?
– Hát, ha már így állunk, azt hiszem, inkább választok egy szép szál virágot…
Erre a fiatalember kicsit zavarba jön, és megszólal:
– Nagyon helyes, nagymama, szép virágot választani jó döntés.
Az öreg néni a boltban megkérdezi:
– Elnézést, nem tudna segíteni, szeretnék választani egy szép virágot.
A pénztáros néni ránéz, és azt mondja:
– Nagyi, hát az sokkal drágább!
– Hát, mosson ki nekem egy virágot, és adjon el három csokoládét.
Az orvos megkérdezi a pácienst:
mi a baja?
A páciens azt mondja:
– Doktor úr, minden este, amikor lefekszem aludni, elképzelem, hogy egy tehén vagyok.
– És mióta szenved ettől?
– Hát, már vagy öt éve.
– Értem, és mit szokott csinálni álmaiban?
– Hát, legfőképpen ezen a réten legelészni.
– És ez zavarja?
– Dehogyis, olyan jó…
– Akkor miért jött ide?
Erre a páciens azt válaszolja:
– Mert ma reggel felébredtem, és felejtsük el, hogy tehén vagyok!
Most hogyan legeljek?
Két rendőr nagyon jó barát volt.
Egyszer elhatározták, hogy elmennek horgászni.
Felkapták a felszerelést, és elindultak a közeli tóhoz.
Kiérve a partra, elkezdtek kifogni a halakat.
Mivel nagyon ügyesek voltak, több halat is fognak, és mire estefelé jár, a ládájuk tele van.
– Figyelj, barátom – mondja az egyik rendőr -, haza kellene mennünk.
– Ne siess, még nincs itt az este – válaszol a másik.
– De már sötétedni kezd, és az anyukám biztosan aggódik – mondja az első rendőr.
– Ne törődj vele, biztosan jót horgásztam!
Ekkor az első rendőr úgy dönt, hogy hazamegy.
Mire a másik kérdezi:
– Jól van, de hozhatsz nekem egy pizzát, ha hazaérsz!
– Rendben – mondja az első rendőr, és elindul.
Otthon a felesége nagyon örül neki, és megkérdezi:
– Hát, horgásztál?
– Igen!
– Hány halat fogtál?
– Elég sokat, hoztam neked pizzát is!
János meg a kisfiú
János böngészik a boltban, amikor egy kisfiú elmegy mellette.
A kisfiú valamiért mindig a legdrágább ruhákat választja, és Jánost ez rendkívül zavarja.
Kérdezi a fiút:
– Miért választottál megint drága cuccot?
– Mert apa mondta, hogy csak a legjobbat érdemlem!
János, aki már régóta nem hallotta ezt, megkérdezi:
– És miért nem örülsz inkább annak, amid van?
A kisfiú elgondolkodik, majd azt feleli:
– Mert ha apa azt mondja, hogy értem a világot, nagyon jól érzem magam!
Eközben János gondolkodik, és megszólal:
– Tudod, kisfiam, nem minden, amit apa mond, igaz… De ha akarod, én odaadom neked a régi kabátomat, jó lesz?
Az öreg bölcs töprengés közben
A falu bölcs öregje a padon ült, és a falu ifjai körbeállták.
Kérdezték tőle:
– Mester, mondj valamit a bölcsességről!
Az öreg bölcs elkezdett beszélni:
– A bölcsesség nem mindig a tudásból fakad.
Nézd csak, itt van ez a borbély!
Aki minden lében kanál, mégsem tud egy hajvágást sem!
A falusiak hunyorogtak, merthogy a borbély az öreg barátja volt.
– De aztán ott van szegény Móric, aki sose kérdez, de mindig a legjobb tanácsokat adja!
Mindenki elgondolkozott, és az öreg nevetett:
– Szóval, nem a bölcsesség a tudás, hanem a helyes ítélet, és azt nem mindent a tudásban találod meg!
Az ügyvéd és a vásárló
Egy ügyvéd bemegy a boltba vásárolni.
Egyszer csak a boltban találkozik egy rég nem látott régi barátjával.
– Hát te mit csinálsz itt?
– kérdezi az ügyvéd.
– Nézd, nekem szükségem van egy ügyvédi tanácsra!
– Legalább csak tíz percet adj, hogy birkózzak a dolgokkal.
A barát szomorkásan néz:
– Hiszen egy kis időt szeretnék tőled!
– Hát, jól van, bringáznunk kell egyet a jogról.
Rövidesen a felesége keresni kezdi őt.
Kérdezi:
– Hát miért nem hazaérsz?
– Mert elmerültünk a jogi kérdésekben!
– Jól van, de mit mondott a barátod?
– Azt, hogy ha ügyvéd leszel, sosem fogsz kimozdulni a eltéríttervből!
A szomszéd és a vak kutya
A szomszéd megvásárolt egy új kutyát, de a kutya teljesen vak volt.
Emellett nagyon kedves volt, és a szomszédok mind megszerették őt.
De az egyik szomszéd megkérdezte:
– Te, de miért van neked egy vak kutyád?
– Hát, azt hittem, hogy a szívéért választottam, nem a szeméért!
Ez az egész falut megmosolyogtatta.
A vak kutya mindenkire boldogan ugrott, a szomszédok csak nevettek.
De egy napon kiment a kutya a kertben játszani, és egy kicsit eltűnt.
Kérdezik tőle:
– Hova lett a kedvenced?
– Nem tudom, egy kicsit eltévedt, de vissza fog jönni!
A kutya pár perc múlva megjött, boldogan ugatva, a szomszédok pedig felnevetettek:
– Na, ugye megmondtam!
A tanár és a diák
A tanárok kicsit dühösek voltak, mert a diákok nem készültek fel az órára.
A tanár már mindenkit sorra meghallgatott, de az utolsó diákot figyelmen kívül hagyta.
– Te, mi az, hogy te egész órán csendben ültél?
– Én mindig készülök a legjobbra!
– Na, hát ezt erősen kérjük!
A tanár végül is megkérdezi:
– Tehát készen állsz a vizsgára?
– A tanár úr azt mondja, hogy a vizsga a fődíj!
A tanár, akinek már emlékezetes mondatok születtek:
– Hát, aki a fődíjra vár, annak nem árt egyáltalán az, ha legalább felkészülne!
