Jancsi már hetek óta kerülgeti Marit, a falu legszebb lányát.
Egyik este végre összesúgnak a kapuban:– Gyere éjjel, Jancsi, amikor mindenki aluszik.
Mássz be hozzám, oszt’ majd… tudod…
Jancsi majd’ kiugrott a gatyájából örömében, alig várta az éjszakát.
Mikor besötétedett, a fiú bemászott az ablakon, de a nagy sietségben eltévesztette az ágyat.
Először a mama ágyába mászott be.
Jancsi nem sokat teketóriázott, gyorsan végzett vele.
Aztán átmászott a másik ágyba, ahol már tényleg Mari várta reszketve, s vele is megejtette a dolgát.
Végezetül úgy érezte, nagyon kell pisilnie.
Körbenézett, hogy hová intézhetné a dolgát, és meglátta a sarokban a kaszakövet.
Gondolta, az jó lesz, legalább nem hallatszik a csorgás.
Rá is eresztette.
A kaszakőnek meg olyan hangja volt, mintha éppen köszörülne valaki.
Ezt hallotta a kisöccs, aki rémülten rohan az apjához, rángatja a vállát:– Édesapám, keljen föl gyorsan!
Itt van Jancsi, megd/*gta má’ édesanyámat, meg a Marit is!
Most meg ránk köszörüli a farkát!
!
!
