Négy nyugdíjas ül a padon.
Az egyik azt mondja:
– Figyeljétek, én ma ki is megyek a boltba, meg is nézem a zöldségeket.
A másik megkérdi:
– Miért?
– Hát, mert olcsóbban lehet kapni, ha az ember nézelődik!
A harmadik jelentkezik:
– Most én megyek el a templomba, mert a pap azt mondta, hogy imádkoznom kell!
Az utolsó nyugdíjas, aki eddig csak hallgatott, megszólal:
– Én meg kimegyek a szomszéd nénikéhez, akit régen nagyon szerettem, de már nem látogatott!
– Te az már sosem jön vissza, mondj inkább valami mást!
Erre ő:
– Hát akkor nézzük meg, mit hoz nekem a nagymama a faluból!
Az öreg és a bor
Egy vén paraszt elmegy a boltba, és kér egy üveg jó bort.
Kérdi a boltostól:
– Milyen jó bort tudna ajánlani?
A boltos mondja:
– Hát, uram, van itt egy szuper különleges bor, amit a legjobban az öregek szeretnek!
Erre a paraszt:
– Ha az öregeknek való, akkor adj már egy üveggel!
Később az öreg megy haza, de útközben megállítja egy rendőr.
– Uram, látom, hogy itt egy üveg bor van magánál, tudna esetleg nyilatkozni arról, hogy honnan szerezte?
Mire a paraszt:
– Hát, kérem, ha tudná, milyen öreg vagyok, tudná, hogy nálam a bor forrásától már úgysem tudok érkezni!
A nyugdíjas és a kártya
Két nyugdíjas mesél egymásnak.
Az egyik így kezd:
– Én már nem tudok aludni!
Éjjel úgy érzem, mintha valami nem hagyna nyugton.
A másik kérdi:
– Mi az, ami nem hagy nyugton?
– A kártya!
Este kimegyek a fiatalokkal játszani, előbb nyerek, aztán meg megint veszítek, és így megy ez egész éjjel!
A másik bólogat:
– Én is így vagyok!
– Hát, mondja el nekem, hogy tudja ezt csinálni?
Mire a másik:
– Én már megmondtam a feleségemnek, hogy négy kártyát hozott, és ha reggel nem vagyok otthon, akkor legyen kedves, és jöjjön el értem a kártyáimmal!
A tanító néni
Év végi szülői értekezleten tanító néni azt mondja:
– Kedves Szülők, a gyerekeik nagyon szépen teljesítettek az idén!
Kérlek, hogy nyugodjanak meg, nem csak jövőre akarnak jól teljesíteni.
Egy apuka beleszól:
– De Tanító néni, miért nem a mi gyerekeink?
– Azért, mert Varga úr, hiszen ha nem lenne nekik tanáruk, akkor maguk sem lennének büszkék!
Erre az apa:
– Akkor az a tanárnő tanítson többet, hogy az unokáim a gyerekek okosabbak lehessenek!
A tanító erre kicsit bosszúsan válaszol:
– Eredeti ötlet volt, de nem árulom el másoknak!
A hal és a macska
Egy szegény ember megy a halászhoz:
– Adjon nekem egy halat, ne kelljen hazudnom a feleségemnek!
A halász azonnal ad neki egy nagy halat, de a férfi starkszit:
– De jó hal az, magának nem adom, különben is otthon megdöglik!
Mire a halász így felel:
– Magácska szerencsétlen, miért nem hozott magának előtte macskát?
– Mert a lányomnak van macskája, az meg már felnőtt!
– Persze, hogy felnőtt, de miért nem akarta meg?
A tűzoltó
Egy tűzoltót megállít a rendőr:
– Uram, mit csinált?
– Látja ezt itt?
– Igen, mit csinál?
– Hát, eloltottam a tüzet!
– Ez már más, de miért nem védte meg a környéket?
– Mert elmondtam a tűzoltóknak, ha nevetni fognak, akkor abban a pillanatban megszűnnek!
– És miért kellett eloltani?
– Mert a kiscicák iskáim ma nem találnak meg!
Mire a rendőr:
– Még jobb, ha nem csak a macskákat oltja, hanem a gyerekeket is, ha már úgyis itt van!
A nő és a rózsák
Egy férfi megy a virágboltba, és kérdezi a virágárustól:
– Dicsérjen meg nekem valamit, ha már itt vagyok!
A virágárus nevetve válaszol:
– Hát, uram, a virágokat nem nekem kell dicsérni, hanem a hölgyeknek, gyermekeknek és a nagymamáknak!
– Hát, de nekem ritkán van virágom!
A virágárus megkérdezi:
– Miért?
Roskad a hölgyek florarajta?
– Hát mert elmondták a nagymamámnak, hogy rózsákat kell adni!
– Na, az éppen így indokolt!
A kávézóban
Egy idős férfi bemegy a kávézóba, és kér egy kávét.
A pincér odamegy, és megkérdezi:
– Ugye, nem komolyan gondolja, uram, hogy ugyanazt iszogathatja évek óta?
Az öreg sajnálkozva néz:
– Dehogy hiszem, csak tudja, már annyi mindent megírtam itthon!
Kérdezi a pincér:
– Miért nem változtat a kávén?
– Mert ha más ízűt iszok, megint fel fog kelni az a doboz tartalom, és elmegyek a faluba, pedig nem szeretek utazni!
A vendég és a házigazda
Egy vendég érkezik a házigazdához, és mondja:
– Hűha, kedves barátom, milyen jó íze van a sült húsnak!
A házigazda így válaszol:
– Köszönöm, de csak lehet, hogy idén nem az én nagyapám sütötte!
– Hát, de ki más tudná megcsinálni?
– Hát, én csak öt éve főzöm, és úgy érzem, nagyon jót talál az asztalnál, jó, ha szól az íze!
A vendég nevetve válaszol:
– Bizony-bizony, nemcsak az magáé, én is úgy érzem!
