Rengeteg olyan kifejezés van a magyarban, ami valamilyen módon az ételekkel kapcsolatos.
Például amikor perecelsz egyet.
Vagy elmész csak úgy céltalanul kolbászolni a városba.
Vagy rizsázol valakinek, például azért, hogy később megrépázd, de az is lehet, hogy ő meg utána megmogyoróz.
Ilyenkor nem kell sokat tökölni, ha egyszer már lekenyerezted.
Veled ne kukoricázzon!
Persze ha hivatásos, akkor tejelned kell, mert kisajtolja belőled, ezt általában előre le is vajazzátok, amikor még úgy be vagy sózva, hogy borsózik a hátad, és nem gondolsz arra, hogy utána annyira fel leszel paprikázva, hogy majd becsokizol.
Most persze lehet azt mondani, hogy „ez elég gyenge volt”.
De én erre közlöm, hogy nem ér a nevem, káposzta a fejem.
És ha erre nem tudsz mit mondani, akkor mákom van.
