– Sorolj fel néhány állatot!
– mondja a tanár az iskolában.
– Kutyuska, tehénke, disznóka.
– Jó, de nem kell mindig utánnamondani a kicsinyítőképzőt!
– Macs, kecs, csir, puly.
Vicc: Nyugdíjasok beszélgetnek:
– Szegény egyetemisták, annyira nincs pénzük hogy 5-en szívnak egy cigarettát és még örülnek is neki.
Vicc: – Nem megyek többé iskolába!
– Miért nem?
– Hát mert… olvasni még nem tudok, beszélgetni pedig nem hagynak.
Vicc: – A maga fia elég régóta nem jár iskolába.
– Nem létezik, hisz minden reggel elkísérem!
– Elhiszem, de a tanítás délután van!
Pistike áll az utcasarkon egy póznának támaszkodva. Egy szál cigit szív…
mellé jó nagyokat húz egy pálinkás üvegből.
Arra megy egy szigorú vénasszony:
– Nem kéne neked kisfiam inkább iskolában lenned?
– Hogy a fenébe lennék iskolában, hölgyem, hiszen még csak öt éves vagyok!
– Mi az egyenes?
– Két pont között a legrövidebb út az egyenes.
– És mi a kör?
– A kör ugyanahhoz a ponthoz vezető leghosszabb út.
A rövidlátó tanárnő már nagyon ideges:
– Te, ott hátul!
Mikor volt a honfoglalás?
– Tudja a franc.
– Mikor volt a tatárjárás?
– Mittomén.
– De hát ezt a múlt órán vettük, hol voltál te akkor?!
– A kocsmában a haverokkal…
– Mit képzelsz, ki vagy te?
– Én a fűtésszerelő vagyok, és a radiátort javítom.
– Anyu, én nem megyek ma iskolába. Fáj a fejem.
– Na, mutasd, hol fáj!
– Hát az iskolában.
Pistike az iskolában minden nap tanul egy csúnya szót…
Egyszer amint hazajön és egy csúnya szót használ az apukája azt mondja:
ha nem mondod még egyszer ezt a szót kapsz egy ötvenest.
Pistike megígéri.
Másnap azt mondja az apukájának:
"Apa ma olyan szót tanultam, hogy egy százast kapok érte".
Az angol nyelvtanár előadást tart:
– Nos, azt biztosan tudják, hogy az angolban a dupla tagadás helyeslést jelent.
Sok nyelvben (a magyar is ilyen) a dupla tagadás ugyanúgy tagadást jelent.
Viszont egyetlen olyan nyelv sincsen, ahol a dupla helyeslés tagadást jelentene.
Ekkor hátul megszólal valaki:
– Aha, persze…
Kémiaórán a tanár ezt kérdezi:
– Na gyerekek, ha beledobom az aranygyűrűmet a savba, szerintetek feloldódik?
– Nem, tanár úr.
– Nagyon jó!
És miért nem?
– Mert akkor nem tetszene beledobni…
A tanárnő osztálykirándulásra viszi a növendékeit.
Egy erdei turistaházban töltik az éjszakát.
Tekintettel a környék nem éppen biztató hírére, a tanárnő, hogy minden eshetőségre felkészítse a lányokat, felteszi a kérdést:
– Hát arra gondoltatok-e már, mihez kezdenétek, ha éjszaka a szabadban rátok támad egy férfi?
– Elfutnánk!
– felelik a lányok kórusban.
A tanárnőnek feltűnik, hogy egyik diákja hallgatott.
– És te?
– Én bizony megállnék.
– És?
– És felemelném a szoknyámat.
– Micsoda?
– háborodik fel a tanárnő, de a kislány folytatja:
– Aztán megkérném a férfit, hogy tolja le a nadrágját.
– Te szemérmetlen, te… – a harag és a döbbenet elfogja a tanárnő hangját, így a kislány befejezheti a mondatot:
– Akkor aztán kiderülne, melyikünk tud így gyorsabban futni!
– Anyu! Nagyon fáj a torkom, meg a hasam is!
– Ó, te szegény!
Miből is írtok ma dolgozatot?
Ébresztőóra
– Nálatok nincs ébresztőóra?
– kérdezi a tanár az elkéső tanulótól.
– De van, csak mindig olyankor csörög amikor én még alszom.
A tanárnő azt adja házi feladatnak, hogy a gyerekek írjanak arról fogalmazást…
hogy anya csak egy van.
Pistike arról ír, hogy amikor beteg volt anyuka ápolta, etette:
anya csak egy van!
Józsika arról ír, hogy amikor elesett, anyukája bekötötte a sebét:
anya csak egy van!
– Hát te Móricka miről írtál?
– Tegnap este hazamegyek, megkérdem:
van valami kaja?
Mire anyám:
– Két meleg szendvics van a sütőben odamegyek, kinyitom a sütőt.
– Anya, csak egy van!
--[googlesitekit-end-of-content]-->
