Egy fogyasztói hitelnél nem elég a kamatot nézni: az is számít, hogy az rögzített-e, kamatperiódusonként változhat-e, és mihez kötötték. Ettől lesz érthető, miért marad ugyanaz a törlesztő egy ideig, majd miért mozdulhat el később.
A magánszemélyeknek, nem üzleti célra felvett hitelére, kölcsönére és pénzügyi lízingjére külön szabályok vonatkoznak. A cél az, hogy a fogyasztói hitelszerződések kamatának alakulása átláthatóbb és követhetőbb legyen. Ezeket az előírásokat 2015. február 1-jétől kell alkalmazni.
Mitől változhat a hitelkamat?
Változó hitelkamatnak az számít, ami nem rögzített kamat. Ilyenkor a szerződés szerint a kamat kamatperiódusonként módosulhat. A kamatperiódus az a szerződésben meghatározott időszak, amely alatt a hitelező egyoldalúan nem változtathatja meg a kamatot; ez lehet például 3, 4 vagy 5 év.
A kamat sokszor két részből áll össze: referencia-kamatlábból és kamatfelárból. A referencia-kamatláb nyilvánosan hozzáférhető, mindenkori irányadó kamat, amelyre a hitelezőnek nincs ráhatása. Devizanemtől függően jellemzően a BUBOR, a LIBOR vagy az EURIBOR lehet ilyen referencia. A kamatfelár a referencia-kamatlábon felüli kamatrész, vagyis a hitelkamat és a referenciakamat különbsége.
Ha a referencia-kamatláb változik, az a teljes kamatot is elmozdíthatja. Ha a kamatfelár módosul, akkor a referencia-kamatlábon felüli rész változik. A kettőt ezért nem érdemes összemosni: más szabályok szerint alakulnak.
Mihez kötötték a módosítást?
A kamatváltoztatási mutató a hitelezés refinanszírozási költségeihez és a hitelnyújtáshoz kapcsolódó, a hitelező által nem befolyásolható és el nem hárítható körülmények változását fejezi ki. Ez egy nyilvánosan hozzáférhető viszonyszám, amely a kamatmódosítás számításának alapja. A módszertant és a mutatót az MNB teszi közzé, forintra és idegen devizára egyaránt.
Létezik kamatfelár-változtatási mutató is. Ez kifejezetten a kamatfelár módosításának alapja, és azt mutatja meg, hogy a referencia-kamatlábon felüli kamatrész milyen mértékben változtatható. A két mutató nem ugyanazt jelenti: az egyik a kamat egészének változását írja le, a másik a felárét.
A rögzített, vagy fix hitelkamat a szerződéskötéskor meghatározott kamat, amely a teljes futamidőre vagy annak egy részére is szólhat. Csak arra az időszakra tekinthető rögzítettnek, amelyre a szerződés ezt ténylegesen kimondja.
A THM, vagyis a teljes hiteldíj mutató a hitel teljes díját mutatja meg a hitel teljes összegéhez viszonyítva, éves alapon és százalékban. A rendelkezésre tartási díj pedig a még fel nem használt hitelrészre felszámított, jellemzően százalékos díj; egyszerűen a pénz készenlétben tartásának ára.
Mit érdemes tisztán látni a szerződésben?
Három dologra célszerű figyelni: rögzített-e a kamat, milyen hosszú a kamatperiódus, és a kamat változása referencia-kamatlábra, kamatfelárra vagy valamilyen mutatóra épül-e. Ha ezek világosak, könnyebb megérteni, hogy a törlesztő miért marad változatlan egy ideig, és miért mozdulhat el később.
Ha a kamat, a periódus és a díjak közül valamelyik nem világos a papírokban, érdemes rákérdezni még a szerződéskötés előtt.
