Ülök a lökösházi vonaton.
A másik üléssorra leül egy úriember.
Előtte szépen felakasztja a kabátját, felteszi a polcra a kalapját, sálját, táskáját, elővesz egy újságot és kényelmesen elkezd olvasni.
Jön a haverom:
– Szervusz komám, te is Pestre mész ?
– Igen.
– Jaj, de jó legalább majd végig beszélgetünk.
Az úriember gyorsan összeszedi a cuccát és lerohan a vagonból, azt hitte, hogy rossz vonatra szállt.
Utánaszaladok és nagy bocsánatkérések közepette tisztázom a félreértést.