Tibike a patikában:
– Csókolom, kérek szépen 3 db óvszert különböző méretekben!
– Először is, az nem gyereknek való.
Másodszor:
jöjjön érte apukád, mert ő tudja, milyen méretre van szüksége!
– oktatja ki a patikus.
Mire Tibike:
– Először is, nem gyereknek kell, hanem gyerek ellen.
Másodszor, nem apukámnak, hanem anyukámnak lesz, aki nyaralni megy és még nem tudja, milyen méretekre lesz szüksége.
Vicc: Gyengéden az ujjaid közé veszed, aztán a szádhoz emeled…
majd a nyelveddel finoman kitámasztod, fogaiddal óvatosan ráharapsz, elmosolyodsz és kijön a mag.
Kérsz még egy szotyit?
Vicc: Harmadik nap
Megint itt dolgozom, annyi a meló, hogy alig van időm beugrani a városba megnézni egy filmet, mielőtt azt mondanám itt az embereknek, hogy várjanak, míg megkapják a nyomtatásaikat.
A sor valami baromi hosszú, túl hosszú ahhoz, hogy én mindnyájukét egyszerre csináljam, rendezzem, kiadjam.
A legegyszerűbbnek azt látom, hogy kilövöldözöm a kisebb taszkokat, hogy csak kettő maradjon, amit aztán mindjárt könnyebben tudok rendezgetni; szinte pillanatok alatt.
Aztán, mikor mozi után (tudják, az a Bertolucci féle, amiben három órát vesz igénybe, hogy kinyírják a főhőst valami vizuális orgazmus keretében), visszajövök, hogy letisztázzam ezeket a nyavalyás printeléseket.
Kb.
50 ember álldogál odakint, nekem meg van két nyomtatásom.
Ez már majdnem el is éri a szokásos átlagomat.
Bár azt hiszem, most egy kicsit többet lőttem ki.
Mindegy.
Kirakom a papírokat, majd szép lassan besétálok, kezemben a dossziéval, amire az van írva nagy betűkkel:
"TÖRLENDŐ LOGINOK".
Valahogy mindenki csöndben van.
Mint mindig.
.
.
.
Éppen hátul üldögélek az operátori főnökszékben, nézem a géptermi zártláncú TV hálózat adását, ami rá van kötve a gépem videó-grabber kártyájára, (ami valamikor '93-ban került ide javításra), mikor csörög a telefon.
Ma már talán másodjára, ezért eléggé fel is idegesít.
"Igen?" mondom, miközben leállítom a képet.
"Véletlenül letöröltem az önéletrajzomat!
" sírja a másik oldalon egy hang.
"Igen?
Mi a loginneved?"
Megmondja.
Mi a szösz!
Kezd unalmassá válni a tag.
"Áá, dehogyis, nem te törölted.
Én voltam az."
"Micsoda??"
"Én töröltem.
Tele volt mindenféle hazugsággal.
Még csak négyesed sem volt egy tantárgyból se."
"Huh?"
"No meg az az átverés, hogy külföldön tanultál.
Az a barátnőd volt te barbár, és ezt mindketten tudjuk."
"Huh?!
!
"
"Ja, és az akadémiai feljegyzéseid.
Leellenőriztem.
Hazudtál…"
"Hogy me…" majd hirtelen kapcsol.
"NEEE!
Ugye nem!
Ugye nem a POKOLI OPERÁTOR vagy ???!
?!
?!
!
!
!
"
"Teljes valóságában, és tövig a könyvtáradban….
Azt hiszem nem kellett volna megadnod a login nevedet…" >clickety click< "Ráadásul azt a levelet sem kellett volna megírnod, amit a rendszergazdának szántál, amiben látványosan megmondod neki, hogy mit gondolsz róla…"
"De hát nem is küldtem semm…."
clickety< >clickclickety click<
"..na vissza is állítom a login nevemet, és már…"
"D-d-d.." dadogja, mint akinél megakadt a tű.
"Visszhall…," mondom neki szívélyesen "Egy csomó cuccot kell még összepakolnod, és az új életed is el kell kezdened.
Szia!
"
Aztán lerakom.
Két másodperc múlva csörög a piros telefon.
Felkapom.
A főnök.
Bemondja az előbbi pacák loginnevét, majd mondd valamit egy fura E-mail-ről, aztán azt mondja nekem "UGYE tudod mit kell tenned…", tudják, a pontokkal meg a nagybetűkkel meg mindennel.
Aztán, mikor később szerencsétlen alak villanyszámláját megtoldom néhány nullával, elgondolkozom azon, hogy mi a fenének kell ezeknek mindig telefonálni.
Majd amikor a fényképét belerakom az FBI online "Élve, vagy halva, fegyveres és veszélyes" bűnöző listájára, rájövök, hogy már soha nem fogom megérteni az indítékaikat.
De sebaj; Az élet megy tovább.
Aztán mikor pár óra múlva az FBI kocsijai a lakása előtt leparkolnak, elgondolkozom rajta, hogy sajna nem mindenkinek.
De ez már a következő nap története.
(Fordította:
Benő)
Vicc: – Hát, kedvesem, ezt tudom nyújtani – tárja szét a kezét az ifjú férj.
– Rendben Józsi, akkor kezdd el nyújtani – válaszol az ifjú feleség.
– Mien az új rádiód?
– Olyan, mint a gőzmozdony:
minden állomáson fütyül.
Egy angol, egy francia és egy orosz egy festmény előtt állnak a múzeumban…
A kép Ádámot és Évát ábrázolja az Édenkertben.
Megszólal az angol:
– Nézzétek, olyan visszafogottak és nyugodtak.
Biztos, hogy angolok.
– Lehetetlen.
– teszi hozzá a francia.
– Meztelenek és gyönyörűek.
Biztos, hogy franciák.
Erre azt mondja az orosz:
– Nincs ruhájuk, se hajlékuk.
Nincs mit enniük, csak egy alma, ráadásul azt mondták nekik, hogy ez a Paradicsom.
Biztos, hogy oroszok.
– Doktor úr, nemsokára eljön Önhöz a feleségem az öreg macskánkkal…
Legyen szíves, adjon neki egy olyan injekciót, amitől fájdalommentesen kimúlik.
– Rendben, de akkor ki vigyáz majd utána a macskára?
– Hogy hívják a moderátorok életét feldolgozó szappanoperát?
– ???
– jóBAN rosszBAN
Egy nő panaszkodik a golfpálya igazgatójának, mert megcsípte egy darázs.
– Hol?
– kérdi az igazgató.
– Az 1-es és a 2-es lyuk között.
– Ne golfozzon akkora terpeszben – válaszolja az igazgató.
A nagypapa háborús élményeiről mesél kisunokájának…
A gyerek csodálkozva hallgatja, majd egyszer csak megszólal:
– Nagyapa, csak azt mondd meg, minek volt ott a többi katona?
Egy vendég az étteremben reggelire tükörtojást rendel. Nem ízlik neki…
ezért reklamál a pincérnél.
A pincér így válaszol:
– Uram, nem én rakom a tojást, csak a terítéket.
– Képzelje Arisztid, az új indiai orvos egy igazi csodadoktor. Fogó nélkül…
a két ujjával kivette a rossz fogamat!
– Az is valami?
Az én feleségem, Anasztázia esténként a két ujjával az egész fogsorát kiveszi!
Tanyasi turizmus. Szőke idegenvezető a buszból kiszállva meglát egy fiatal…
négylábút futkározni a tanyaudvaron.
– Nahát, maguknak mekkora kutyájuk van!
?
– A csikóra tetszik gondolni?
A kismalac elindul új állatokat megismerni. Találkozik az öszvérrel.
– Szia, én vagyok a kismalac, téged hogy hívnak?
– Én vagyok az öszvér.
– Miért hívnak öszvérnek?
– Mert apám ló, anyám pedig szamár.
A kismalac továbbmegy, a bokorból morgást hall.
– Szia, én vagyok a kismalac, téged hogy hívnak?
– Én vagyok a farkaskutya.
– Miért hívnak farkaskutyának?
– Mivel apám farkas, anyám meg kutya.
A kismalac tovább ballag, majd hirtelen zümmögést hall.
– Szia, én vagyok a kismalac, téged hogy hívnak?
– Én vagyok a lódarázs.
– Na persze!
– Miért hord a szőke nő karika fülbevalót?
– ???
– Legyen mibe kapaszkodnia a metrón.
Nori: Béla,te melyik kezeddel törlöd ki a segged szarás után?
Béla:
Hát mikor melyikkel..
Te?
Nori:
én rendszerint wc papírral szoktam…
Egy fickó a televízióhoz megy munkát keresni, mint bemondó…
A munkainterjún azonban rögtön észreveszik, hogy erős szemrángása van, ezt rögtön szóvá is teszik:
– De uram, hogy gondolja, hogy ilyen erős szemrángással fel tudjuk önt venni?
– Nem, nem!
Ezért egy csöppet se aggódjanak!
Beveszek egy szem aszpirint és már el is múlik.
Van is itt a táskámban belőle, figyeljék csak meg!
Azzal elkezd turkálni a táskájában, de véletlenül kiborul a táska tartalma az asztalra, többek között rengeteg 10-es, 15-ös, 20-as csomag gumióvszer.
Minden márkából, a legkülönbözőbb típusokból.
– Uram, de hát ez meg mit jelentsen?
Ezt is meg tudja magyarázni???
– Hát persze!
Próbált ön már egyszer is bemenni a patikába és kacsingatva kérni egy doboz aszpirint?
Hazajön a gyerek kémia szakkörről, mondja a nagyapjának:
– Papa nézd, valamilyen szer ráömlött az ujjamra és teljesen megmerevedett tőle!
Nem tudom mozgatni!
– Kisunokám, ha holnap hozol nekem ebből a szerből kapsz 100 Ft-ot.
Meghozza az unoka, eltelik egy hét, a 100 Ft sehol.
Szól a papának ezzel kapcsolatban:
– Papa, hol van a beígért 100-as?
– Tessék, itt egy 1000-es!
– Szuper, de csak egy százasról volt szó!
– Tőlem kaptál 100 Ft-ot, a többit nagyanyádtól.
Az Afrika-kutató a dzsungelben megfigyeli…
hogy az egyik tisztáson egy bennszülött állandóan veri a tam-tam dobot.
– Mit csinálsz?
– kérdi tőle a tudós.
– Tudod, már hetek óta nincs víz a falunkban.
– feleli a fekete ember.
– Értem, akkor így könyörögsz az istenekhez esőért?
– Dehogy!
A szomszéd faluból hívom a vízvezeték-szerelőt.
Az öreg székely paraszt bácsi meglát a kirakatban egy szemüveget…
Bemegy az üzletbe, és megkérdezi az eladótól:
– Az ott mi a kirakatban?
– Pápaszem.
Tessék nyugodtan felpróbálni!
A tata felpróbálja és így szól:
– Húúha!
Ez már igen!
Úgy látok, mint legénykoromban!
Pápafarok nincsen?
--[googlesitekit-end-of-content]-->









